Alsószentmihály, Aranyosmohács, Aranyospolyán, Aranyosrákos, Bágyon, Bogátpuszta, Csákó, Csegez, Dombró, Felvinc, Harasztos, Inakfalva, Kercsed, Kövend, Marosörményes, Marosveresmart, Mészkő, Sinfalva, Szentmihály, Székelyföldvár, Székelyhidas, Székelykocsárd, Torockó, Torockószentgyörgy, Várfalva

Alsószentmihály: Alsószentmihályfalva és Felsőszentmihályfalva Szentmihályfalva néven egyesült.

Felsőszentmihályfalva: Alsószentmihályfalva és Felsőszentmihályfalva Szentmihályfalva néven egyesült.

Szentmihályfalva: Alsószentmihályfalva és Felsőszentmihályfalva Szentmihályfalva néven egyesült.

Torockó: A Torockói-hegységben, Székelykő hármas csúcsa alatt, a Maros és Aranyos folyók vízválasztóján települt. A Székelykő mögött nemcsak a nap, a hold is kétszer kel fel. A vassalak neve a tarack, a település neve ebből eredeztethető. A Piactéren található Unitárius vártemploma falán az 1700-as, a védőfal bejárata fölött pedig 1870-es évszám olvasható, 2014-ben teljesen felújítják. Torockón a 260. szám alatt található az 1668-ban épült faház, az építési évszámot az ablak fölötti fagerendába vésték. Torockón 1870. május 1-jén leégnek a Felső Piacsor házai, ezek helyére kőházak épülnek, ezek a híres torockói fehér házak. A tűzvész után a Felső Piactéren felépül a Torockói Művelődési Ház, ami 1996-ban a Kriza János nevét veszi fel. A torockói Aranyváltó Hivatal 1820 körül 1200 gramm aranyat vált évente. A vasércből kiolvasztott vasat a torockóiak vaskenyérnek nevezték. Torockón 1881-ben megszűnik a vasérc kitermelése, leállnak a kohók. A bányaváros a bányászat megszűnésével csendes faluvá változik. A román állam rendeletére 1938-ben Torockón felépül a román ortodox templom, amelynek költségeire 20 hektár erdőt vágnak ki a Székelykő oldalából, ami soha nem ültettek vissza. A Templom-téren épített medencesor, a vajor a Tilalmasról lefolyó patak vizét egy 400 éves vezetéken keresztül fogja fel. Négy vályút használnak állatitatásra, két medencét mosásra. A rendtartás szerint a helyi asszonyok a felsőben ruhákat, az alsóban szőnyegeket mosnak. A sepsiszentgyörgyi Györgybíró Pál tanár 1954-ben létrehozza a Néprajzi Múzeumot, ahol jellegzetes kézzel festett bútorok, régi népviseletetek, a torockói népművészeti alkotások, a vasgyártáshoz használt tárgyakat és régi fényképek vannak kiállítva. Híres a torockói varrottas és vertcsipke ezek Gelei Anna magángyűjteményeiben kaptak helyet. Vígh Ida magángyűjteménye népművészeti használati tárgyakat mutat be. Both Miklós asztalosmester portáján, a 48-as házszám alatt, felül csapos vízimalom működik, az 1752-as évszám van rávésve. Torockó 1999-ben Europa Nostra díjat kap. A torockói bútorfestés hagyományát sikerült az utóbbi években feleleveníteni.

Torockószentgyörgy: A Maros és Aranyos folyók vízválasztóján települt, közigazgatásilag Torockóhoz tartozik. Az unitárius templom tornyát Thoroczkay Zsigmond építette 1643-ban, 1703-ban a falut a császáriak templomaival együtt felégetik. A református templomot Thoroczkay Ferenc építteti a 17. században, a jelelegi templom 1890-ben készül el. Thoroczkay György és neje Pekri Krisztina 1727-ben katolikus templomot és kápolnát építenek Torockószentgyörgyön. A katolikus templomot 1849-ben felgyújtják, helyette 1867-ben készül el az új templom. A kápolnához boltívvel csatlakozó kriptában fekszik Thorockai István, Rákóczi Ferenc kuruc tábornoka. A torockószentgyörgyi vár a település határában, tőle mindössze két kilométerre található. A Thoroczkay-, később Rudnyánszky-udvarház épülete a település központjában áll. Barta Ilona, a 192-es házszám alatti tájházban életre keltett egy hajdani igazi torockószentgyörgyi parasztházat. A településen találjuk Balázs Janó szoborkertjét. Brassai Sámuel polihisztor szülőháza még ma is áll. A torockószentgyörgyi várat Torockói [Torockai, Thorotzkay] Ehellős (Illyés) erdélyi alvajda építette a 13. század végén. Torockószentgyörgy várához tartoztak Torockó, Torockószentgyörgy, Bedellő, Gyertyános, Felsőszolcsva, Alsószolcsva, Podsága, Újfalu (Lunka), Vidaly és Borrév települések.

Aranyosszék: közigazgatási egység, kistáj s a 7 székely szék egyike Erdélyben. Határai Torda és (Alsó-)Fehér vm. Fő folyói az Aranyos és a Maros. – Az elpusztult tordai várbirtokra, az Aranyos és Maros folyók szögletébe, kiszakítva a ter-et Torda vm-ből, IV. Béla és fia, (V.) István 1264-71: kézdi székelyeket telepített, akik 16 falut alapítottak. ~ IV. (Kun) Lászlótól származó, III. András 1291. III. 12: kelt megerősítő átiratából ismert kiváltságlevele 29 falut említett. Mint a székelyek 5. széke, a Székelyfölddel össze nem függő vidék részben eltérően fejlődött. A főkapitány, fő- és alkirálybíró, dulló és székülő igazgatású szabad-nemes nép, mely katonáskodásával adózott, a székely székekkel együtt kelt hadra. Örökösödési törv-e szerint egy család kihaltakor a vagyonuk nem a koronára, hanem a rokonokra, s ha rokon sem volt, a szomszédokra szállt. – 1313. VII. 14: Kolondú fia Egyed kérésére I. Károly Róbert, 1394. XII. 23: és 1436. VI. 6: Zsigmond kir., 1469. XI. 9: Mátyás erősítette meg kiváltságaikat, amit Izabella, János Zsigmond és Báthori Zsigmond fejed. is biztosított. 1600. IX. 11: a tordai ogy. – mivel ~ lovas és gyalogos székelyei „Mihály vajda ellen serényen” megjelentek a haza védelmére – jóváhagyta, hogy pereskedéskor törv-ük a százados hadnagy előtt kezdődjék, s onnan a fejed-hez föllebbezhessenek. 1613. VI. 26: Báthori Gábor kiváltságlevelében biztosította, hogy örökösen használt földjeiket örököseik mindkét nemre kihatóan bírják. Az 1622:15. tc. Csákó, Székelyhidas, Inakfalva, Marosörményes, és Marosveresmart lakóit, kik Bethlen Gábor hadjáratából hazaszöktek, jobbágyságra vetette, ők nemzetiségüket is elvesztették, s a 19. sz. közepére eloláhosodtak. – II. József közig. reformja 1784-90: ~et megszüntette, falvait Kolozs és Torda megyébe osztotta; halála után a reform előtti közig-t egész Mo-on visszaállították. – A 16. sz. közepére prot. vallású ~en a Mária Terézia segítségével 1747: Felvincre telepített jezsuitákkal kezdődött a rekatolizáció, akik Harasztoson, majd Sinfalván tp-ot szereztek. ~en 1760: 291, 1869: 1048 r.k. lelket számláltak. Az önkényuralom idején 1849-54: a kolozsvári ker-hez, 1854-60: az átszervezett kolozsvári ker-hez tartozott, majd a megelőző közig. beosztást állították vissza. A 350 km² ter-ű ~ lélekszáma 1869: 19.680 fő, székhelye Felvinc. Falvai a felső járásban (székhelye Csegez) Alsó- és Felsőszentmihályfalva, Bágyon, Kercsed, Kövend, Mészkő, Aranyosrákos, Sinfalva, Várfalva; az alsó járásban (székhelye Felvinc) Csákó, Dombró, Székelyföldvár, Harasztos, Székelyhidas, Inakfalva, Székelykocsárd, Aranyosmohács, Marosörményes, Aranyospolyán, Marosveresmart. A felső járás g.k. és g.kel. vallású falvainak kb. 2000 lakója csak m-ul beszélt, a nyelvüket vesztettek száma kb. 7049 lélek. – Az 1876:33. tc. a vm-k rendezésekor →Torda-Aranyos vármegye néven →Torda vármegyével egyesítette. Ebben az új. vm. 9 járása közül a névadó székhelyű bágyoni és felvinci járást ~ből szervezték.88. +++ Torockó, Torockószentgyörgy, Vajdaszeg, Sószentmárton, Aranyosgerend, Aranyoslóna. +++

Orbán V:1. - Jankó János: Torda, A., Torockó m. (székely) népe. Bp.,1893. - Edelényi 1928:688. - Művelődés 1971:6. sz. (Jakó Zsigmond: Az Aranyos mente múltjából)