A Székely Társaságok Szövetségének indítványa az erdőirtások befásitása tárgyában.

Sajnálatosan tapasztaljuk, hogy az erdőirtások Székelyföld szerte nagy arányokban folynak anélkül, hogy a letarolt területek ismét befásitásáról megfelelő arányban gondoskodás történnék. Ez a szomorú tény eredményezi, hogy időjárásunk hátrányosan megváltozott és hovatovább sűrűbb és nagyobb árvizek zúdulnak nyakunkba. Ezért a Szövetség központi vezetőségének hozzájárulásával. Ezért a Szövetség központi vezetőségének hozzájárulásával indítványozom: mondja ki a Székely Társaságok Szövetségének 1913. augusztus 25-én Élőpatakon tartott Közgyűlése, hogy az erdőirtások lehető gyors befásításának elrendelése, ellenőrzése és indokolatlan elmulasztásának szigorú büntetése ügyében sürgős feliratot intéz a m. kir. kományhoz. Köztudomásu dolog, hogy az arányosítás óta magánosok kezébe került s gyors írtás alatt álló óriási erdőterületek nem fásittatnak az irtás arányában újra, s emiatt nem sok idő múlva teljesen kifogyunk rengeteg erdőinkből, hacsak a fásitás törvényhozási intézkedéssel s ebből folyólag szigorúbb ellenőrzéssel, ha kell kényszerrel is kötelezővé nem tétetik. A községek mint erkölcsi testületek tulajdonában lévő erdőkön végzett rendszeres fásitás csak elenyésző csekély része annak, amit végezni kellene, mert nincs törvény minélfogva a magán birtokosokat is kényszeríteni lehetne e kötelességük teljesítésére. Az erdő kezelésére, mai ellenőrzésére, felügyeletére hivatott hatóságok és alkalmazott személyzet, oly módon szaporíttassék, hogy a szükségletnek teljesen megfelelő hatalmas csemete kerteket, terüléteket tudjon fenntartani s a nagy arányú kiültetéseket eszközölni, eszközöltetni és a természetes új erdőnövényeket is a rongálásoktól megoltalmazni stb. csak is így levén remélhető egyfelől a nemzetgazdasági vagyon értékének helyreállítása s egyúttal az is, hogy a gyors árvizek pusztításai némileg legalább mérsékeltetni fognak, természetesen a leendő más árvízvédelmi fontos és nagy munkálatokkal együttes hatásukban.

Háromszékmegye már régen levedletté eredeti, székely jellegét. A házak, a kapu, az udvar, a háztartás, mind megváltozott. Ilyefalván, Sepsiszentgyörgyön még áll az ősi templomkerttel, még a változatos toronyfedél megtartotta az ősi, rovátkos díszítményt, néhány temetőben még hirdetik az elkorhadt kopjafák a régidők kedvelt díszítését, a tulipánt, a csillag, a nap, a hold stilizált alakjait, de a tulipántos ládák, kasztenek, pohárszékek, bokályos kendőszegek, varrottas ágyneműk eltűntek a lakásból; vedlett, furniros bútorzat foglalja ma el a széles szobákat. A meszelt fal még meg van, de a tarka, hímzett kendő, mint egy körülfutó friz, a tálos nem hozzák összhangba a falat és a bútorzatot. Nem így az egyszerű, a jóval szegényebb Csíkban, Udvarhelyszékben. Itt még a ház fából épül, kontyos tetővel, tornáccal és eresszel. A galambbúgos kapu messziről hívogat a kicsiny házba, amelynek minden zuga eredeti székely munka. Belépünk a kapun s elénk tárul az élet. A székely mindazt életnek nevezi, ami a kapun belől van. Olyan egyszerű a székely ház, hogy csak rá kell nézni s már kívülről tudjuk belső beosztását is. A szegény székelynek csak a szobája van s ez: a ház, amely a legszűkebb igényeknek megfelel. De sohasem hiányzik mellőle az eresz. A ház két kis ablakon kapja a világosságot, amelynek gyér sugarait felfogja a cserépben odaállított rozmaring és muskátli. A mestergerenda ékesen faragott s elmondja a ház építését: „Isten segedelméből építette Sándor Mátyás, nejével Fazakas Rebekával 1812.“ A tornác, a ház ékessége, díszíti a ház elejét, végét, néha még a hátulját is. Oszlopok tagolják, amelyek a rovásdísszel ékesek. Az alján fut végig a mellvéd, amelynek deszkái a szalagfűrész remekeiből vannak összeállítva. A frizgerenda kettős, néha hármas csipkével és párkánnyal díszített. Kötőgerendák, szaruvégek művésziesen díszítve jelennek meg. Serény munka, virágos kedv, csín és tisztaság díszítette a székely tulipános otthonát. Ha a nehéz verejtéket letörülte homlokáról a mezei munka után, vígan nekiült a házi foglalatosságnak. Fúrt, faragott, épített a ház körül. Galambbugos kaput állított, amelyet virágokkal árasztott el; amit megteremtett a képzelete, azt utánacsinálták ügyes kezei. A kapubálvány, mint egy díszes kirakat, hirdette a faragómester hírét, nevét. Amit az asszonyok, leányok hímes tűvel kivarrtak a házi vászonra, azt Ő domború műben, vagy levésett vonalakban felrakta a kapura. A ház eresze, tornáca fantasztikus díszítésekkel tele van aggatva.

A kereskedelem egyik jel­legzetes ágát képviselte a 19. században az ásványvíz értéke­sítése. Ezt az időszaki foglalkozást első­sorban a székely borvízárusok űzték, akik az erdélyi ásványvizet nemcsak szűkebb hazájukban, hanem Magyarországon és Románia egész területén forgalmazták. A vasútvonalak kiépítéséig székely szekere­sek ezrei hordták szét a palackozott ás­ványvizet több száz kilométeres körzet­ben. Az ő tevékenységük révén vált híres és keresett gyógyhellyé számos erdélyi savanyúvízforrás.

Ha az ember kicsit odafigyel, rögtön felismeri a székely színészt. A beszédstílusától nem tud szabadulni. Csak ha nagyon akar. Meg lehet éppenséggel módolni, hogy ne vegyék észre, de semmi értelme. Valahogy másképpen képződnek a szavak. A székely nyelvnek van egy olyan zenéje, amit le lehet nézni, de bele is lehet szeretni.