A székely népművészet jelene
Háromszékmegye már régen levedletté eredeti, székely jellegét. A házak, a kapu, az udvar, a háztartás, mind megváltozott. Ilyefalván, Sepsiszentgyörgyön még áll az ősi templomkerttel, még a változatos toronyfedél megtartotta az ősi, rovátkos díszítményt, néhány temetőben még hirdetik az elkorhadt kopjafák a régidők kedvelt díszítését, a tulipánt, a csillag, a nap, a hold stilizált alakjait, de a tulipántos ládák, kasztenek, pohárszékek, bokályos kendőszegek, varrottas ágyneműk eltűntek a lakásból; vedlett, furniros bútorzat foglalja ma el a széles szobákat. A meszelt fal még meg van, de a tarka, hímzett kendő, mint egy körülfutó friz, a tálos nem hozzák összhangba a falat és a bútorzatot. Nem így az egyszerű, a jóval szegényebb Csíkban, Udvarhelyszékben. Itt még a ház fából épül, kontyos tetővel, tornáccal és eresszel. A galambbúgos kapu messziről hívogat a kicsiny házba, amelynek minden zuga eredeti székely munka. Belépünk a kapun s elénk tárul az élet. A székely mindazt életnek nevezi, ami a kapun belől van. Olyan egyszerű a székely ház, hogy csak rá kell nézni s már kívülről tudjuk belső beosztását is. A szegény székelynek csak a szobája van s ez: a ház, amely a legszűkebb igényeknek megfelel. De sohasem hiányzik mellőle az eresz. A ház két kis ablakon kapja a világosságot, amelynek gyér sugarait felfogja a cserépben odaállított rozmaring és muskátli. A mestergerenda ékesen faragott s elmondja a ház építését: „Isten segedelméből építette Sándor Mátyás, nejével Fazakas Rebekával 1812.“ A tornác, a ház ékessége, díszíti a ház elejét, végét, néha még a hátulját is. Oszlopok tagolják, amelyek a rovásdísszel ékesek. Az alján fut végig a mellvéd, amelynek deszkái a szalagfűrész remekeiből vannak összeállítva. A frizgerenda kettős, néha hármas csipkével és párkánnyal díszített. Kötőgerendák, szaruvégek művésziesen díszítve jelennek meg. Serény munka, virágos kedv, csín és tisztaság díszítette a székely tulipános otthonát. Ha a nehéz verejtéket letörülte homlokáról a mezei munka után, vígan nekiült a házi foglalatosságnak. Fúrt, faragott, épített a ház körül. Galambbugos kaput állított, amelyet virágokkal árasztott el; amit megteremtett a képzelete, azt utánacsinálták ügyes kezei. A kapubálvány, mint egy díszes kirakat, hirdette a faragómester hírét, nevét. Amit az asszonyok, leányok hímes tűvel kivarrtak a házi vászonra, azt Ő domború műben, vagy levésett vonalakban felrakta a kapura. A ház eresze, tornáca fantasztikus díszítésekkel tele van aggatva.
A legények díszes kézimunkával igyekeztek kitüntetni szívük választottját, művészileg faragott guzsalyt, gereblyét nyújtva át a lánynak. Nagy tökéletességre vitték a tulipános jármok készítését, amelyeket lakodalmi menet alkalmával, a mennyasszony költöztetésénél használtak. Udvarhelymegye népies iparából önállóságra tett szert a szuszék-készítés. Egy másik nevezetes iparág a cserépedény- és kályhakészítés. Vizes korsóival és fazekaival Korond tett szert különös hírnévre. Gyér, homokos agyagot használnak ezekhez, máz nélkül, s azáltal, hogy a víz átszivárog rajta, mindig friss a víz a korondi ivókorsóban. Valószínű, hogy e tulajdonsága miatt fő a legjobb puliszka a korondi edényben. A mázos edény készítésében a makfalviak és a küsmödiek vezetnek. Küsmödön élt a fazekasok doyenje, az öreg Bereczki bá’. Ő már valóságos művész volt az agyagföld kezelésében, különféle mázok készítésében. Mintázni is tudott, de legnagyobb sikereit kályháival és kályhacserepeivel érte el. Híresek a küsmödi kapu- és háztetődiszek is. Korondon jelenleg egyedüli kiváló képviselője a taplódíszmű-gyártásnak Gál Sámuel taplászmester, aki taplóból kb. 30 féle tárgyat készít, így többek között: férfisapkát, női kalapot, asztalfutót, falvédőt, újságtartót, pénzes-tárcát, ridikült stb.
Amily szorgalmasak a férfiak, még tán fokozottabban mondhatjuk ezt a székely asszonyokról. A mezei munka, a háztartás ezer gondja őket ki nem fárasztja, még pihenőjükben is találnak foglalkozást; ilyen a varrás, amelyben nem állanak messze a kalotaszegi varrottastól. A fonásban-szövésben pedig annyira mentek, hogy egész háziipar-számba vehető. A cifra, vetett ágyat maguk szerelik fel szép, hímzett párnacsuppokkal, csipkés lepedővel, színes takaróval. És mi minden van a ládában! Hímzett asztaltakarók (abroszok), varrottas takaróruhák (asztalkendők) kerülnek elő onnan, négynyüslös, barackmagos, felleges, darázsfészkes, csikós szövetek, amelyekből szálat húztak (azsurozták) és rojtokkal díszítették. A kendertermelés még Csíkban megmaradt s a fehérneműt, házivásznat maguk állítják elő lenből és kenderből, az első magterméstől az utolsó fehérítésig. Munka az eleme a székelynek, a korai gyermekkortól a késő vénségig. Vedd el ezektől a munkát és elzüllik a nép. Ellenben adj nekik jövedelmező munkát s felvirul egytől-egyig.
Egész Erdélyben igen gyakran találkozunk a templomokban oly deszkamennyezetekkel, amelyek magyaros, népies motívumokkal el vannak árasztva. A reformáció idejéből ered ez, amikor a székelység egy része áttért a reformált protestáns és unitárius hitre. Templomaikat gyorsan átalakították, a régi falfestményeket bemeszelték. Innen van, hogy a régi, csúcsívesstilü templomok renaissance és vegyesstilü mennyezetekhez jutottak, amelyek most előttünk csak annyiban fontosak, amennyiben népies elemeket, is találunk bennük. Ilyen az énlaki unitárius templom, amely még a Hunyadiak alatt épült, igen szép gótstilben. A szentély gerinchálózatos kőboltozat, míg a kórus faszerkezetű mennyezet. Ezen áll a híres hun-székely betűkkel odapingált felirat: „ Egy az Isten ”. A székely ház külső karakterisztikuma, a díszítések, faragások és a háziipar egyéb produktumai nem csupán a kéznek, hanem a népléleknek alkotásai, tehát egytől-egyig a székely népművészet körébe tartoznak.
SZ. G. A székely népművészet jelene. In Az Erdélyi Népművészetek albuma. Magyar Népművészet. Cluj- Kolozsvár 1927. p. 13-18