C

• Cságat: balról jobbfelé hajtja a barmot, és: cságassa a dógot: másfelé fordítja a beszéd értelmét. Ne cságass, hé! Csá hó!

• Csajpota vagy csajpoti: semmit számba sem vevő; féleszű. Csajpotiság. Ekkora csajpotiságot vagy csajpotásságot az ember ne es lásson. Vesd öszve csajbutag (Tájszótár [Budán, 1838.])

• Csalámboz: kószál, tekereg (Udvarhelyszék).

• Csali: csalfa

• Csandargat: keveri a vizet valamely edényben; a keverést: forrázást vagy malátát a kádban; csandaritt: tésztát dagaszt

• Csángat: lármásan harangoz, csenget. Bécsángatták: elvégezték a harangozást. Ne csángassatok annyit, te!

• Csángó: pálinkatisztításakor az üst fenekén maradott részt nevezik így több helyt (Udvarhelyszék)

• Csapzi: hízelgő, ide s tova hajlongó

• Csármálni: lármázni (Udvarhelyszék) Ne csármálj annyit.

• Csata: éji őrizet és: csorda. Jó csata ménesem, jó esztena juhom… (Népd.) Csatás: kiháló csordaőr (Udvarhelyszék)

• Csatt: csat. Csattolni

• Csavara: zavar, viszongás

• Csëmëllik: csömörlik. Megcsemellettem.

• Csëmpe: kályha

• Csëngër csöngör: sűrű bokros hely (Udvarhelyszék)

• Csëngető: nagyobbszerű vaskolomp; csëngetyű: kisebbszerű rézharang; pergő: kisebbszerű vas- vagy rézkolomp

• Csepësz: főkötő. A szegény leánynak bú szállott a fejire, s nyomorúság az ölibe azaz: csepesz és bitang

• Csëppëdős vagy csëpërő-csëpp: alig egy csepp, végcsepp. Mind egy cseppedős cseppig megitta. Egy lecseppet sem (Háromszék). Csöpörő csöppig: egy utolsó cseppig (Udvarhelyszék)

• Csërcse: apró barmok állán vagy nyakán függőlegesen kinőtt vékony húsdarab

• Csereburung: cserebogár

• Cserëkje vagy cserökje: ágas-bogas fa lajtorja helyett (Udvarhelyszék).

• Cserény: kemencék belső oldalán kőből vagy téglából rakott fal, melyre a kályhákat ragasztják (Udvarhelyszék)

• Cserepes malac: házba betanult v. gazda, gazdasszony után tanult malac

• Csërpenyó: serpenyő (Háromszék). Csörpenyő (Udvarhelyszék).

• Csete: lakoma (ritkábban használt) (Udvarhelyszék)

• Csia: pajzán, jókedvű; fiatal marháról vagy gyerköcéről is mondják

• Csiadoz: ijedezve kiáltoz

• Csibbődni: csipedni, csipkedni (Udvarhelyszék)

• Csics: csecs Csicsëréz: pajzánkodva fogdossa a fiú a leánykát.

• Csid: csikóhajtás szava. Csid ide ne!: ne dacoskodj! Csid alá mámi: kötődés a rossz lovaglóval, vagy bár elvetné!

• Csidma: csizma (Udvarhelyszék)

• Csig-big, csüg-bog vagy csög-bog: elkorhadt, eléhezett apró baromról mondják, de igen törpe, púpos, horgaslábú emberről is (Udvarhelyszék).

• Csiján, csihán: csaján. Dugjuk a csijánba a guzsajat, met immán kijött a csihán. (Közmondás)

• Csikla: sikla, csukló.

• Csiklik: csuklik

• Csillámpol, csillámpozik: káprázik a szem, vagy pislog alig a tűz

• Csingolázik: csingál, csingaszkodik, logántozik, valamiről függ, kalimpáz

• Csipbe-csopba: apránként (Udvarhelyszék)

• Csiperkëdik: csimpeszkëdik, cipekëdik. Ne csiperkedj reám!

• Csipke: minden fán v. füvön termő tövis (Háromszék). Csüpke (Udvarhelyszék) Csipnyebokor: csipkebokor (Homoród vidéke)

• Csipor: csupor. Eltörött a csipor: elpetyeredett.

• Csirikol: csiripel

• Csobány: nagy juhászkutya. Így híjják a sósvizes átalagot vagy dobonkát is. (Udvarhelyszék)

• Csókaszemu: kékszemű barna ember vagy ló

• Csoma: gyakran hallani: hogy a csoma vigyen el (tán pestis).

• Csombojog: valaki körül súrlódva vagy tapogatózva jár-kel. Vidd el a gyermeket, ne csombojogjon körültem. Elcsombojog a többi között: megél ő is valahogy. Jól csombojognak: tisztességesen élnek (Udvarhelyszék)

• Csongojitt: csombolyít (Csík)

• Csontika: csontocska. Minden csontikáját ësszezërgetëm.

• Csontorag fa: megcsonkított, töredezett ágú élőfa; csontorag ló: béna ló; csontorag fog

• Csóró: nevendék fiú

• Csoronka: vízcsorgó; csoronkál: vékonyan csorog. Ma egy csorinkát sem ittam. Csorrintani

• Csorotos csóré vagy csurutos csurdé: merős mezítelen (Udvarhelyszék).

• Csorszog: csoszog

• Csög: bog, hím szarvasmarha nemi része

• Csökik: törpén marad – ember, növény; innen csöki vagy csökevész: törpe, pulya; megcsökött: pulyán maradt

• Csőlleni, csőrölni: fonált csőkre tekerni és: tág torokkal inni.

• Csöntörge, csönkő: erdőn levágott fának a földből kiálló csutkója

• Csörge vagy csërge: pokróc

• Csubbant: követ dobál a folyó mélyébe; csubbot üt úszva. Csubbol, csubukol: úszás közt a vizet kézzel és lábbal csapja.

• Csucsorka vagy csücsörke: a korsón kihegyesedő ajak. Csucsorkás korsó, lábas, csupor.

• Csug: súg; csugdos: sugdos (Csík és Homoród vidéke).

• Csukorék: p.o. alma, mogyoró (Udvarhelyszék).

• Csurgyál, csurdál csungál: csen, sikkaszt

• Csuri: csonka. Csuri bicsok, réz a nyele, cifra dáma, nincs eleje. (Táncszó.). Milyen csuri vagy kinek a haját a bőrig lenyírták. Csurimuri: hitvány, haszontalan

• Csusza: háncsu; törökbúza csuszája: hántott lapija; csuszika (Udvarhelyszék)

• Csutika, csutka: alma, körte, törökbúza stb. csutika. Csuga: amiben a makk terem, csukának is mondják Udvarhelyszéken néhol.

• Csücsörödik, csucsorodik: kidomborodik p.o. az ajak.

• Csüngelógáz: hintáz. Csünge-lünge: növény.

• Csüpű: csepű (Udvarhelyszék)

• Csürkészni: kurkászni, keresgélni (Udvarhelyszék).

• Csürrent: vadra rivall, durrant

• Csütőrt, csërërt, csëtër: eszköz készítésre hasogatott s száradni tett fa; fa dereka; megmérni a fa csetertjét: vastagságát

• Dajbas: vastag kövér, dajna (Torockó).

• Dandároz: dáridóz (Udvarhelyszék)

• Darék, darak, dérék: derék, ügyes (Keresztúrfiszék).

• Darvas: kitűnő, nagy szarvú ökör (Udvarhelyszék)

• Dëbëg: dörög (Udvarhelyszék felvid.)

• Degedős: ami könnyen deged = dagad, puffad; degedj meg: gebedj meg; degeszt: puffaszt

• Dëkret vagy dökret: zörget, zakatol. Nagy dökretéssel mönyön az üres hordót vivő szekér. (Udvarhelyszék)

• Déllő vagy döllő szántó: az, melynek oldalára véggel több szántók mennek. Döllő főd

• Dërék-út: töltött út

• Dërëndócia: nászt kísérő lármás teketóriák; derenducázik: nagy zörgéssel menyen – a rossz fakószekérrel. Ugyan derenducáznak. Derenduca

• Dérölni: délelni (Udvarhelyszék). Dérelni (Erdővidéke)

• Dészü: derékra csatolt széles szíjerszény, tüsző, gyüsző.

• Diszke, düszke: egy éves bárány, ifjú juh. Szép dőszkéje = neje van.

• Dobigál: hajgál, lódigál. Dobigálódni

• Dobondál: reávesz, reábeszél

• Dók: gyapotfonó kerék felálló, választékos orra, melybe illesztik a fonó vasorsót

• Dollik: torlik, terjed emelkedőleg; kidollik: kiárad, kitorlik. leginkább: jégdollás

• Dorgó: légeresztő cső a hamuzsírfőzésnél.

• Dorhol: hengerel, mangorol

• Dorol: dong, és: megtámad. Dorolják vagy dongják a legyek a tejesfazakat, s a méhek, dongók a virágokat (Udvarhelyszék).

• Doroncs vagy darancs vagy garancs: göröngy, gally

• Döböcsköl: megnyomogat, töcsköl. A bihal a térdivel megdöböcsköli az embert.

• Döblec: sütőtök

• Döglelni: restelni. Dögleli a munkát.

• Döhöl: ver, üt. Jól megdöhöllek.

• Dőjt, dőt: dönt, fektet, p.o. csűrben a csépelni való kévéket; innen: dőtés = egy egyszeri letétele 20-30 kéve rozs- vagy búzának. Eldőjtötte a macska a tejet = elejtette a becsületet

• Dőléndëz: dölingez, dőlingel; döllög: dülöngölve jár; döllent: félrebillent. – Dölleszki: oly ember, ki a hasát kidöllesztve szokott járni

• Dömzsödi: köpcös ember, hasók, döndi, döndics

• Döndít: buffant, dönget; feldöndít: lebuktat, hogy döng belé; döng: hátbuff, dúc

• Döröckölő vagy dürückölő: ványoló

• Dörököl: döböcsköl, meggyúr. Elveszett a mónárok dörökölő pácája: lágyan töltik a zsákot

• Dudorok: kedve jő, nekikerekedik. Jó kedve dudorodott.

• Duga vagy dugaj: kis gát, ároktöltés

• Dugocsolni: ide s tova eldugocsolta: elrejtegette.

• Duhad vagy duvad: a hó a házról

• Duláb: négy-öt vastag szál fenyőfából készült tutaj (Marosszék).

• Dunás: megduntatás  = feldugás; feldunják a vizet a gáttal; felduntatta a jég a vizet (Udvarhelyszék)

• Dungó: dongó; dungóvirág: tüdőfű

• Durga: durva lepedő-forma, melyet többnyire búza-szárasztani használnak (Udvarhelyszék)

• Durhódos: magát az eszelősségig megdurált, makacs (Csík).

• Duvatag v. duvadék: tapaszhulladék, nagy szuvat.

• Duzmálódik: duzzaszkodik, mérgelődik, duzzog (Udvarhelyszék).

• Düherc: düher, vén ló

• Dühü: düh; dühübogár: májusi hosszú, fekete, lágytestű bogár, szárnyatlan mászó

• Dzsámbáz, megdzsámbáz: megver, megérintget

• Ebbed, elebbed: ellankad; elvetemül a seb

• Ebéd: reggeli. Parasztebéd: késő reggelizés. Délebéd: rendes 12 órai ebéd. Viszik a delet.

• Ébsëmërëg: bőrsömereg – arcon, karon, nyakon

• Eccërës-ëccëribe: rögtön (Háromszék). Eccö’: egyszer. Eccösmind: egyszersmind (Keresztúrfiszék)

• Édësëgy: egy vér vele, egy testvér; édesegy két ország; édesegy két szív. Mű ketten édesegyek vagyunk. Az ő apja az én apámmal édesegy vót. Édi vagy édike: édesem (gyermekszó); édesel, megédesel: megcsókol; édes meg, lelkem, apókát!

• Éfélikor: éjfélkor

• Éfiú: ifiú, innen éfiattam, -ad, -a = ifjú koromba stb.

• Égedelëm: erős bosszúság, méreg, szenvedés, szorongató helyzet (Háromszék). Égedelöm. Hol az égedelömbe vagy isten haragjába vótál? (Udvarhelyszék)

• Éghetetlen: éktelen, szörnyű

• Egy: rendes jelentésén kívül: mintegy. Egy éfélikor lehetött. (Keresztúrfiszék)

• Egy almúak: együtt nevekedők, p. borjúk, csikók, malacok.

• Egyébha: egyébként ha, csak ha; p.o. nem akar segíteni, egyébha megfizessük.

• Egyet sem: e kifejezés gyakori Háromszéken, kivált ha vonakodnak valamit tenni: én biz egyet sem táncolok; egyet sem menyek többet guzsajasba.

• Egyikamásul: egyformán, egyik úgy, mint a másik; az alkuban a gyengébb cikket fedezi a jobb cikk

• Egyivel-mássával vagy egymássával: egymásra.

• Éhënkórász: éhenbolygó

• E’iszőm: elhiszem (Udvarhelyszék)

• Éjhált: éjt állott – víz. Igyék éjhált vizet. Kenje az éjhált nyálával, s meggyavul. Éjjészés: éjjeli virrasztás. Éjnaponta: éjjel és nappalonként

• Ejtegető: megkülönböztetésül a sűrű szitától. Vedd elé az ejtegetőt, s ejts egy kicsi törökbúzalisztet!

• Éktelen: minden, ami rendkívüli, ha szép volna is. Éktelen szép, éktelen nagy

• Elajangol: elrestel valamit félelem- vagy szeméremből.

• Elárvászodott: árva kinézésűvé lett

• Elbéllel: elpalástol, elcsinál valamit.

• Elcsillent: egy vágással valamit lenyír.

• Elintëkën: eleinteni napokban. Az eleinteken = a közelebbi napokban nálunk járátok.

• Elélükken: véletlenül előáll.

• Élemész: élénk, életre való

• Elered: elterjed a seb; elered a víz a töltésből.

• Élesz: élesztős keverék

• Elészállingozni: egyenként jőni elő, mint a csorda, majorság stb.

• Elészërkëtél: elékeresgél

• Élet: udvar; innen: élettartás és rakott élet; jó élettartó: jó gazda. Életszer: mindenféle gazdasági épület és eszköz

• Elfélegël: felibe mond el. Csak elfélegeli a beszédet.

• Elficcent: elhibáz – nyelvével

• Elfintërit: elfitít, félretol.

• Elfogatkozik: elfoglalódik dologban.

• Elfüdül: eldűl, elbityolodik (Csík).

• Elgyirël: gyérebben rak, szélyeszt

• Elig: alig. Elignébe: eligecske; eliges onság: csak alig. Elénës elig.

• El is el: p.o. elmönt. Így: föl is fölmönt (Keresztúrfiszék)

• Eljárt: honvénült leányról mondják, kihez régebben jártak a legények: lejárt

• Elkanyvadt: betegség miatt elerőtlenült, legörbült ember (Udvarhelyszék).

• Elkalapol: elsiet valamit

• Elkëccint: elcsappint. Elkëccen: elesik valamitől, kimarad a sorból. Attól elkëccentél: nem lett részed belőle

• Elkërësztél: elgátol, elakaszt – valakit terveiben.

• Elkërësztëz: megindítja az építendő faházat

• Elkëzdëgel: p.o. verni, szidni. Még elkezdegeli: még azt kezdi mondani, hogy stb.

• Elkotródott: a kerék torka, ha vásás által megtágult; és: elment, elillant, elvarrott

• Elköpik – a hús, mikor a sülésben igen megasz.

• Ëllëget: eddegél (Háromszék). Öllöget. (Keresztúrfiszék).

• Ellegyint: ellendít; ellódít

• Elmagol: maggal bévet. Elmagolta a földet.

• Elnapoz: napot tölt hiába. Isten tudja, meddig elnapoz.

• Elnyárad: elernyed, elárnyad (Torockó.)

• Elódall, elódarol: félremegy, félrevonul, elvonul.

• Elrejtëzni: elájulni

• Elrëkken, elrokkan: elszenderül, és: félrerokkan, dűl

• Elrípni: p.o. elmondani a beszédet derékül. Jól elrípte = kivágta – a táncot.

• Elsiritt, elsëritt: elcsen, ellop. Elsirül: elmegy nagy frissen, hirtelen odalesz

• Elsurrint, elsuhint: ellop, elsikkaszt

• Elszálingólni: kender- vagy lenszálakat rossz kezdés által szétzilálni

• Elszelelni: széllel-lobbal csinálni valamit

• Elszükitt: elhúz – más jószágát; szántáskor a szomszéd földjét

• Eltanól: elszokik – más helyre. Más szeretőhöz tanólt. Tőllem eltanólt.

• Eltanyitt: eltanít

• Elvarr: eloson = valamely baj elől elsuhan, megszökik.

• Elvederëdni vagy elhederedni: elhányódni-vetődni.

• Elvetekëdzik: elmérgesedik, elebbed – a seb

• Embër: az én emberem = uram, férjem.

• Embörnyi embör: derék ember (Keresztúrfiszék).

• E’mönyön: elmenyen (Keresztúrfiszék)

• Endelëdik: émelyedik; elendeledett: elgyengült éh vagy hideg miatt; felendeledtem: belsőm felháborodott. Endellős: émelyítős, rosszízű édes

• Enyett: -ért, által; enyettem, -ed, -e. Enyette kaptam meg e hivatalt. Enyetted = éretted tűrtem (Udvarhelyszék)

• Epëcsël: némi aprólékos munkával foglalkozik, pepecsel.

• Eppen, ëppen, ëppeg, éppeng: éppen. Éppenes éppen

• Épség: épület; derék épséget csináltak. Elkorult, elavult, elcondollott épség

• Ërdëg: ördög (Homoród vidéke).

• Eredés: gyulladás (Udvarhelyszék).

• Erént: iránt

• Ereszkëdet: csermely vagy ér

• Ereszteni: e szónak igen sok értelme van.

• Ergëje, erbuja: ingerlékeny, eszelős, veszekedő (Udvarhelyszék). Ergoja (Háromszék)

• Erőst: erősen, erősképpen

• Errünnet vagy errünnét vagy errünnől: errőlfelől v. erről; errünt: e tájt

• Értëmbe, értëdbe, értibe: az én, te, ő, általunk megért időben.

• Értire ad: értésire ad

• Erverdëz: örvendez (Homoród vidéke)

• Esdődik: vágyódik, pl. a légy esdi a mézet. Úgy esdődik érte, hogy –

• Esedëzik: hulladoz a földre – az ember, a hó (Udvarhelyszék).

• Éskola: iskola

• Esmég, esméng, esmé’, esmét, esment: ismét (Udvarhelyszék és Háromszék).

• Esseni: esőzni; ess: eső esik; sokat essett. Elestetett az üdő: eső lett

• Estendön: estefelé (Udvarhelyszék). Estelös estig: egész estig

• Esz: ész. Adjon isten eszt. Esztok: koponya. Nem sok van az esztokban.

• Eszédik vagy eszéjëdik vagy eszénkëdik: eszmél, valamit eszébe veszen, p.o. későre eszénkedem; feleszénkedni: felocsúdni. – Eszefitty: feledékeny

• Észtán: ezután, osztán (Udvarhelyszék)

• Étëlődik: eped, mérgelődik, töprenkedik.

• Étëntók, nëtëntók: ügyetlen

• Étő: étető, mérgező étek; étni: étetni, megmérgezni. Étőt adott bé neki.

• Éz: íz; szilvaéz, almaéz, kőrteéz

• Ézzibe: ízibe (Keresztúrfiszék)

• Ezënt: ezennel és ezenszerint

• Éveg: üveg. Éveges: házaló üvegáruló. Évegablakot csináltassanak! (kiáltja az utcán.) Évegbót: bolt. Eleget árulnak az évegbótba.

• Facsaros vagy csafaros: csalárd, álnok. Csafaros lelkű

• Facsintos: horgas, egymást súrló lábú; helytelen magaviseletű.

• Fakóca: fakószekér (Hétfalu)

• Falángérozik: cékász. Elfalángérozta az időt.

• Falat: nyelv- vagy ínykelés. Falatka

• Fallik: farlik, oldalog pl. a szán vagy szekér oldalos helyen. Fallós hely

• Fancsalog: elé s hátra jár, tekereg (Udvarhelyszék).

• Fancog: fanyarán, finyorán szól

• Fanyalog: ímmel-ámmal tesz valamit; fanyalgás: kedvetlenség; fanyari: rosszkedvű; fanyolgat: fanyarán nyeleget; fanyalgós: nyavalygós, beteges

• Fartatós: dűlős út, hely

• Fassáng: fársáng, és: cégéres öltözet; fassángos: álarcos (Udvarhelyszék).

• Fëjjel: feljül (Háromszék). Fö’jel (Keresztúrfiszék)

• Fejődik: mindég anyján fejődik a gyermek = anyján sürgölődve alkalmatlankodik, nyáskálódik

• Féjteni: félteni. Féjti mástól az urát.

• Félbe-szërbe: félig-meddig

• Fëlbizget: felbujt. Felbizgette az eszit. Azt a dógot minek bizgeted annyit? Nem hallgatsz-e vélle?

• Fëlbugjáz: boglyába rak. Felbugjázta a leányát = minden cicomát túlságig reárakott

• Fëldurálni magát: duzmálni, az orrát felduzni. Nekidurálta magát.

• Felelve: jótállva, nyilvánúgy. Felelve, hogy úgy van. Felelve adom.

• Félénk: miénkféle. Ugye te is félénk vagy? = hozzánk tartozó (Háromszék). Félék (Csík). Ez a mü félékünk = felekezetünk, pártunkbeli

• Felesën vagy felesleg: félenként. Fëlësën vagy fëlësleg: fölöslegesen

• Fëleszüdni, fëleszinkëdni, mëgeszüdni, kieszüdni: feleszmélni, észre jőni felébredni

• Fëlgërdül, fëlhërren – disznó, és: felzúdul több egy ellen.

• Félhangú: hóbortos, féleszű; hangosnak is mondják.

• Fëlhuppad: felpuffad; lehuppad

• Fëlhutyorodik: felhúzódik, felhomorodik. Elhutyorodik: erőtelen ina meghajlik, a hosszú vékony vessző elhajlik. – Hutyorog a gyenge testű legény a tele zsák alatt, a gyenge marha a nehéz teher alatt.

• Fëllecsëlni: felhabzsolni.

• Fëllendën vagy fëllendin: felszínleg

• Félni: ne félj senkinek = senkitől (tréfásan)

• Fëlpurcant: hirtelen meghalt; néha: hirtelen haragra lobbant.

• Felpuzdurázódni, felpuzduriázni: felbosszankodni

• Fëlrebben: felserken hirtelen, felránkodik

• Félszántúlag: csaponósan, rézsút; mondják így is: kétszántúlag

• Fémënyën: fölmenyen (Udvarhelyszék felvid.)

• Feneket: fenekestől; feneket felfordult

• Fenye: fene; menjen a fenyébe. Be fenye módon jár. Fenyeség: bökkenő (Csík)

• Fenyeleg: ügyetlenül enyeleg

• Férëg: egér. Hogy a féreg rágja le a füledet. Jelenti a farkast is. Toportyánféreg: medve

• Féretlen vagy férhetetlen: nyughatatlan, és: illetlen

• Férhess vagy nyughass: hagyj békét. Nem férhetsz el tőllem? Férhess el tőllem!

• Féringëzik: tolakodik – helyért

• Férkëzik: helyet enged, szorul. Férkzzetek, fazakak, hadd térjen a csupor es.

• Férmëlődik vagy fürmölődik: fészkelődik.

• Férős: tágas

• Fesztéj: a tehénből bornyúzás után két vagy három napi romlott kifejetlen tej

• Fésze, fészi, féjszi: fejsze

• Févaj: főalj, párna, vánkos (Torockó). (Fival – Göcsejben. I. M. Nyelvészet.)

• Fias: Fiastyúk csillagzat (Háromszék). Hetevény (Csík és Udvarhelyszék).

• Fifelé: felfelé (Udvarhelyszék felvidékén néhol.)

• Filingëzik: fityegve száll.

• Finak: siheder

• Fincsalék vagy ficsinka: szakadék vagy hulladék rész

• Fintoros – posztó, amelynek széle ványolás után bővebben marad, mint közepe, s egyenetlenné lett (Udvarhelyszék)

• Finyëlődik: bonyolódik

• Finnyál: finnyásan megvet, fitymál

• Finyorán: kényesen. Ne egyél olyan finyorán! Mit finyorogsz, te?

• Firkó: csepű. Lenfirkó

• Firkol: az eb – farkát csóválja = kandargatja, csandargatja. Firkoló ember = hizelgő

• Firizs, firiskó: fejér, derékig érő vászon ujjas a nőknél; ily ujjasok még: kurti, kocogány

• Firógond: kiszabott munka.

• Fitet: keresgél. Mit fitetsz itt?

• Fog: kezd. Mit fogsz beszélni? = mit kezdesz beszélni? vagy mit beszélsz?

• Fogontozik: a gyökér a földbe, a denevérek egymásba, a fárahágó az ághoz, a paszuly ina a karóhoz

• Fojtást: folyvást. Ma fojtást egyet ettél.

• Fojtó: pálinkafőzéskor a katlanban befojtott rövid égő fa (Háromszék). Csürök (Csík)

• Fokhagymáson: büszkén – viseli magát; fokhagymáson lépik. Fokhagymát ett: büszkélkedik. Küjjel ültette a kerten a fokhagymát. Küjjel kőt a kerten a fokhagyma.

• Fokhëgyën: végen, szélen állni, honnan könnyen leesik: p.o. pohár az asztal szélin; kecske a szirt élin

• Fonája vagy fonákja: visszája ingnek, vászonnak stb. Fonájával kifordittani; az inget fonájára vetted.

• Fonolódik vagy finyelődik: bonyolódik. Esszefinyelődtek a lovak a hámba.

• Forcsok: farcsik

• Fordított vagy fonák ember: álnok, ravasz (Udvarhelyszék).

• Forramat: előfolyam, folyam eredete

• Forrózni: pálinkának valót békeverni. Forrózás: keverés, maláta

• Fosztika vagy foncsika: fonc, foszlék; fosztos: rongyos.

• Fostoros: lucskos. Fostarangos

• Förgetegös: bolond

• Förödik: fürdik (Udvarhelyszék), fërëdik (Háromszék)

• Fövelkëdik: főni kezd, hévtől buzogni kezd; fövül (Hétfalu); felfövelkedett: fövő meleg lett

• Fudázó, futri: szeleskedő, hóborgó (Háromszék). Fudáza (Udvarhelyszék). Futri Kati

• Fuvalkodik: szikkad. Míg a főd színe egy kicsit nem fuvalkodik, haszontalan a szántás. E tisztességesen megfuvalkodott.

• Füdül: bódul

• Fűnőte vagy fűnőtés: fűvel benőtt hely

• Füremëdni, megfüremëdni: frissen megindulni, megelevenedni. Megfüremítni valamit

• Fürmöl vagy reszetël: vakircsál – késsel

• Füstös szalmalé: ser. Német bornak is mondják

• Füventibe: zsenge korában. Hetedfűre ment: hetedik évben jár a marha; tréfásan emberről is mondják: 30-ad fűre ment gyermek.

• Füveny: fövény

• Gabógyás: okoskodni akaró, de arra semmi képességgel nem bíró ember

• Gagymatol: az ételkészítésben cél- és ízlésellenesen s unadalmasan jár el. Innen: gagymati, gagymóta, gagymótás

• Galagógyi, gelebógyi, giligógyi: nehéz felfogású, féleszű forma ember

• Gámor: gyenge kerítés. Egy küs gámort vanyalittok. (Udvarhelyszék).

• Ganár: gúnár (Udvarhelyszék); ganci (Háromszék)

• Gangos: büszke, negédes járású – kivált asszonyember.

• Ganyé: gané, trágya. Megganyéztuk a fődet.

• Garangy, garancs, gërëncs, göröncs, doroncs, gaj, gajd: göröngy. Gajos föld, szántó; göröncsös, gerencses, görincsös, garangyos, doroncsos út, ösveny

• Garaszol: doroszol

• Gartat, férregartat: fartatva jár, hol féloldalra, hol keresztül az úton – büszkén körül oldalol (mint a kakas a tyúk körül); belégartat: ügyetlenül belekezd valamibe, hívatlanul vagy váratlanul részt vesz, mint mondják, beléüti az orrát.

• Gazmota, galáz, gezemuza, gazmalék: folyó partján tömegbe verődött sok holmi

• Gazlat: gázoltat – vetést marhával

• Gázlat: folyón lóval, szekérrel átmegy. Gázló: folyón átjáró hely, hol a víz csekélyebb

• Gazsó: cserebogár (Háromszék). Gorzs vagy gozzs (Udvarhelyszék).

• Gebbencs: lomtestű, lomha

• Gébër: a házfedélnek deszkából alkotott bütüje. Géberfal: tűzfal

• Géra vagy gére: a kiforrott sósvíznek hófejér kemény tömeggé lett átalakulása (Udvarhelyszék)

• Gërëzd: rendes értelmén kívül: a faépületek szegletrakása.

• Gërjefa: villám érintése miatt lábán kiszáradt fa (Udvarhelyszék).

• Gërnye: gerinc, girinc

• Gërzsa: mankó (Udvarhelyszék), sántabot.

• Gimiz-gamaz: a legaljasabb emberről mondják

• Gindár, csingár, csingárdi: elhitványult. Gindár ember, gindár vagy csingár marha

• Gira: marka (pénznem), és: lelki ajándék. Girát osztó Mindenható.

• Gërbincsës: görcsös; girbincs ember

• Gircsáva: zavar, ízetlenkedés; gircsáváskodik: izgágáskodik.

• Girókus vagy felcser: kirurgus (Homoród vidéke)

• Góbé: míveletlen ember, természetes ártatlansággal.

• Góbéta: bóbita

• Góc, góg: tűzhely; gócalja (Udvarhelyszék), pestalja (Háromszék): a kemence hátsó feléni ülőhely. Ülj bé a góbba, góc alá. Góab (csángó). – Gócláb: kemencét a szegletén tartó fa vagy kőoszlop forma

• Gógány: vesszőből font s agyaggal megsikált házi tüzelő kemence a szegényebb osztályúaknál (Udvarhelyszék)

• Goklesz: nagyügyetlen

• Gomolyog: émelyeg, háborog – a belső része. Hurkagomolygás: gyomorémelygés. A hagyma jó étel hurkagomolygástól.

• Gondolom ökrei: tündér ökrei (népmesében, Udvarhelyszék)

• Górinca: hosszú, vékony növésű, cingárdi

• Gósnya: legsietőbben harapódzó fene (Udvarhelyszék és Erdővidéke).

• Göbbedëz: merüldöz; göbbent: bemerít valamit, ami göbögő hanggal merül el; elgöbben: elmerül. Göbbenes: flaskó; göbéz: öblösít

• Göbe, göbő: utakon sárral, vízzel telt gödröcske – folyó hirtelen mélysége

• Göbec: lükkenős gödör a kis patakokon, melyet vízmerítő helyül készítenek. Lásd Köpec

• Göbőd, meggöbőd: üt, sújt, megrak; egy darab fával jól meggöbődték.

• Gödröcsös: sok gödrös.

• Gője vagy gönne: emedisznó

• Gölöhös: aszkór- vagy más nyavalyában folyvást sinlődve köhécselő ember (Udvarhelyszék).

• Görözdöl vagy gürüzdöl: súrlódik, midőn az eke földszínt erős földhöz karcolódik. Innen: görözdölő hangú, énekű ember

• Göte: vízbe torhadt fa; götés: torha nyiroktól; innen götös: náthában sinylő.

• Gözsörög, güzsörög, guzsorog, görnyedez – hasfájás miatt; gözsörít vagy guzsorít: összecsavarít, összehúz pl. a görcs

• Gözsörtös: csög-bogos, facsaros fa

• Gránica vagy daránica: bükk- vagy cserfazsindely, fatégla.

• Guba: buga, golyó, p.o. a szemed gubája

• Gucsmi: konty

• Gudu: kis lyuk = tömlöc.

• Gugyi: pálinka utolja

• Gujáz: cigléz. Gujázik: dagad, csomósodik; felgujázott a fejem: feldagadt – ütés miatt; akkorát gujázott, mind a kujakom.

• Gunyaszt: szunyókál, lüktet egyet-egyet a fejivel = gyökint

• Gurdancs, gurdéj: kövér helyeken nőtt sokféle haszontalan pukkantó, laboda, bürök s több efféle növények összege

• Guvad: duvad; guvadt szemű béka

• Guzsaj: rokka. Guzsajüllőfű, guzsajvirág (Háromszék). – Marosszéken: (kakasmandikó): őszike. Elé lehet venni a guzsajat, met kijött a tuzsajüllőfű.

• Guzslás: megfacsart vesszőveli kötés; elcsigázás. Guzslódik: sok bajjal nyomorkodik, csigázódik; elguzslott marha

• Gübü: gamatlé, moslék; és köpülőfa; innen gübülni: köpülni. Háromszéki értelemben: mucskos, gamat. Te gübü! Mit gübülődöl annyit. Gübüfa, gübülőfa: halászó rúd a halak hálóba hajtására

• Gyaka: a szekér oldalát tartó lőcs felnyúló hosszú vége, mely a kévét megfogja; asztagkarimába szurdalt fedéstartó apró hegyes fák; asztag és csűr hegyébe állított hegyes rudak. Gyakázni, meggyakázni, felgyakázni

• Gyakor szita: sűrű szita.

• Gyakrozni: sűrűn rakni.

• Gyámbál: tépdes, gyömötöl.

• Guzsaj: rokka. Guzsajüllőfű, guzsajvirág (Háromszék). – Marosszéken: (kakasmandikó): őszike. Elé lehet venni a guzsajat, met kijött a tuzsajüllőfű.

• Gyanántam, -ad, -a: helyettem, -ed, -e. (Személytévesztés.) Gyanántam ölelte meg: mintha én volnék, akit gondolt

• Gyápol: letepel, a földre terít, tép, és: fedd, gyaláz (Csík).

• Gyavul: javul, gyógyul; gyavít: gyógyít

• Gyëpël: gyepen legel

• Gyilak: daganatos nyavalya szarvasmarhák lábán

• Gyiresz: gyér növésű erdő; gyirölni: ritkítani, szertébb rakni (Udvarhelyszék)

• Gyomatag: gyomótás gyomnőtte hely.

• Gyöntölődni, gyöntölögni: fejét törni vmin (Udvarhelyszék).

• Gyükér: gyökér. A szemed gyükere! = te ügyetlen!

• Gyütteni: gyűjteni, takarni. – Szénagyüttők

• Ha’: hanem. Nem Péter vót, ha’ Pál. (Udvarhelyszék néhol.)

• Habarcs ember: tisztátalan, eszelős. – Habarica: csinálatlan utakon híg, vízzel elegy büdös sár. Habucskol – a vízben (Udvarhelyszék) Hadaritt: kever. Hadarítsd meg azt a pálinkát! (Udvarhelyszék)

• Hadni: hagyni; hadhassam vagy hathassam

• Hagyakodik: igazítandókat tűz ki

• Hagyati: halogatódzó. Hagyati módra menyen a te dolgod. Hagyatiskodni

• Hajdonfejt: hajdonfővel

• Hajk vagy halk: forgács, mely rovásból pattan ki; rovaték. Kettős halkkal vágni: kétfelől bevágott halkkal, melyet után feszítnek. Hajkol vagy halkol: rovatékosan vágja le a fát. Hajok: aki nagy élőfa levágásához fogott, arról mondják: igen nagy vagy igen kicsi hajkot vett. Hajokra dolgozik: aki késedelmesen visz végbe valamit

• Hallint: fülheggyel hall

• Halovány föld: tippadt, elázott szántó.

• Hamâ: hamar. Hamâ no! (Udvarhelyszék).

• Háncsu: lehántott fahéj

• Handász: hány-vet, hadonász.

• Handrikál: hadrál hevesen veszekedik.

• Hangos, félhangú: hóbortos, féleszű

• Hányadik a te házad az enyimtől? Harmadik, azaz: az enyim mellettin kezdve a számlálást. Hányadik a te házad az enyimhez? Negyedik, azaz: az enyim mellettin kezdve a számlálást

• Hányasdiba jár?: hányas fogattal; hányadán csépelnek?: hányadik véka a cséplőké?

• Hánytori, hányiveti: hánytorgató, magavető.

• Hájlad: meghajlad, pl. a faedény a napfényen.

• Hanyotág: hanyatt

• Hapsa hopsa: szer, rész; midőn a marhát nem fontra hanem részletekbe vágják ki, vagy több részvényesnek, kik szerbe állottak, ez esetben mondják: Hopsába vágták ki. Hopsába sem jutott.

• Harák: hákk, turha: flegma

• Hárám: könnyűszerűleg csinált gyepű vagy kert; innen: béhárámolni

• Harang monya: harang üteje

• Harél: cseveg, mindent összebeszél. Sokat ne harélj! (Udvarhelyszék).

• Hárintozik, hárintkozik: félrekapkodja magát ütés, fogás elől.

• Harizsál: harázsol, széthadargat. Úgy kiharizsálád-e azt a tüzet?

• Hárogat: hárintgat, félretologat

• Hasas: terhes, viselős. Falu végin hasas leány írós vajat kéván. (Vajverés melletti mondóka.)

• Haskó: pókhasú, göndő (gúnynév). Haslag: hasán; haslag dőlt: hasal

• Hatagos: fakadékos – a háta

• Háta meghátal: meghusángol, doronggal elver, megkosztol valakit.

• Hatlat: szeleskedve dolgozik

• Hatol: jól, gyorsan halad. Valahogy elhatolunk: eljutunk, elvergődünk, elevedzünk

• Hától: hátul

• Havadi: tavaszi virág, nárcisz

• Hëdërëg: hányódik-vetődik – vmely házi eszköz

• Héj: megszólító úgy is mondják: hécske, Úgy biza hécske.

• Hejj: hely (Háromszék) Hëj (Keresztúrfiszék) Hejjës, hëjös

• Hejbe: helybe, derekasan. Úgy megforgatták, hogy – ugyan hejbe!

• Héjja: hía vagy híjja; héjjános: hiányos. Annak még sok héjja vagy héjánossága van; azonban: hëába

• Héjju, héju: héj

• Hekre, hekkësën: gőgösen. (Hek: főnévül használatlan). Nagy hekre: nagy zajra, nagy puffra. Olyan hekre tartja magát, mind egy faragott pipa.

• Hendebitélni: a gyermek hánykolódva összegyúrta = összehendebitélte az ágyneműket (Udvarhelyszék)

• Henem: hanem; heneha: haneha (Udvarhelyszék)

• Hengér: hóhér, és: lator, másokat nyugtalanító ember; meghengérelni: megkínozni

• Hëppëg: lassan jár

• Heppen, leheppen: leesik. Csak leheppenti magát = leül heverni – a tunya munkás

• Hërgël: harizsál. Kihergelte a tüzet, és: izgat, ingerel.

• Hërzborz: puzduri, hirtelen felpattanó ember

• Hëss: hess el, hess ki! A Háromszékiek szokták használni a többesben is: hessenek el! hessetek el!

• Hetel, haval: az időt eltölti ok nélkül valami járásban. Se hete, se hava a dógodnak. Elhetelni

• Hetfű: hétfő

• Hezsetël: helyt álló testnek vagy állatnak nyughatatlan, játszi, zajos mozgásáról mondják. A kisgyermek kezivel, lábával, nyelvivel hezsetel a bölcsőben, a lúd a ketrecben stb. Menj tova, gyermek, ne hezsetelj körülettem. Hezseti: szeleskedő

• Hibbad: lappad, lelohad (Csak felfúvódott sárról mondják.).

• Hibók: pocsolya, híg sár. Hiboncás, hibarcos, hibókás: ingoványos vizes hely

• Hijó: hajó (Udvarhelyszék)

• Hím-hám: ím-ám vagy hímezés-hámozás

• Hink-hánk: akármilyen, hányt-vetett, léha. Hink-hánk ember, dolog, gondolat

• Hirpitél: hiricel, nehezen lélegzel (Udvarhelyszék)

• Hó: megszólításnál Uszken egyik kiáltja: Pista hó! apa hó! Ez feleli: hó! Háromszéken így felelnek: he!

• Hobban, lehobban: leesik, lehuppan, lesuppan valahonnét.

• Hobpipa vagy hoppipa: habpipa. Úgy ül ott, mind egy hoppipa.

• Hócbeli: jobb felőli – csábeli: bal felőli – ökör

• Hojpad vagy tojpad: gyengén horpad; innen: hojpacsos, hojpadtas, tojpadásos

• Homp: gyep, hant. Felhompol: felhantol

• Honcsokturás: a vakondok által felhányt csomó föld. Az ördög is megunja örökké egy honcsokon ülni. (Közmondás)

• Hopocál: térdin vagy kezin a kis gyermeket alá s fel hintáztatja.

• Horgászódik: tudakozódik (Udvarhelyszék)

• Horokáj: harkály.

• Hosszúkutya: agár.

• Höbörcsös: bibircsós

• Hörcög (Udvarhelyszék), hërcëg (Háromszék): herceg

• Hupores, huporcsos: hol sok apró dombocskák vannak egymás végtibe

• Hunyor a szömélye (l. [Tűz villog nap rogyog…]. népdal): itt kétségkül a székely nép hunyor nevű virága értődik, mely pirosló virágokkal és szárakkal s emellett fekete pettyes zöld levelekkel lévén ellátva, a barna pirossal ábrázolja. Bővibe van a vidéken. (Udvarhelyszék)

• Hurbolni: elviselni, elnyőni. Hurbolódni: fáradozni, magát kínozni valamely dologgal

• Húros, hurbancs, gurbancs: félig öltözött, lusta, tongyó. Húros fejérnép. Hurbancs módra öltözik. Gurbancsoson jár.

• Hurutni: köhögni. Ne huruss annyit!

• Husztaj vagy hujsztaj: farkas (Hétfalu).

• Huzalkodni: veszekedni

• Huttyanni, meghuttyanni: vékonyodni, összeesni

• Hutyoró: vessző. Törj vesszőt hutyorónak; hutyoll vagy hutyorol: megsuprál

• Hülajtó: a pitvarajtón egy külső ajtó lécből csinálva – a hűl szótól, minthogy a szél szabadon járhat rajta át (Homoród vidéke). Levélajtó (Háromszék)

• Ideig-háig: bizonyos idő-, kevés időig. Időre-hára csak meglesz.

• Idilló: ügyetlen (Udvarhelyszék)

• Időjutva: ha idő jut reá; időtanálva: ha idő úgy találkozik.

• Igaziba: igazában. Igaziba búsult.

• Igën-úgy: többnyire úgy

• Igyenössen (Udvarhelyszék). Igyenëssen (Háromszék)

• Ík, íkszeg: ék, ékszeg; megíkelni. Néhol a marha lábába verni szokott jégszeget is ikszegnek mondják.

• Ikránik vagy ikrándik: undorodik valamely eledeltől, irtózik.

• Illározik: dáridóz, mulatozik

• Illaszt: szalaszt; kiillaszt: kiszöktet; illog: bolyog bujkálva. Illasztani p.o. utána vminek

• Illint: koppint, köppöget. Illogat: iddogál.

• Imëlyëg: émelyeg

• Imëtten: émett, imett, ébren, eszmélten; imettem, -ed, -e; ellenkezője: álmottam, -ad, -a.

• Immá, immán, immág, immáng: immár.

• Inaskám: kis fiam (Udvarhelyszék)

• Ingërség: harag; ingeri: ingerkedő.

• Innap: innep; innapolni

• Innye: ejnye

• -int raggal gyakran élnek Háromszéken kicsinyítve: dobint, hivint, köhint, húzint

• Ippaszkodik: kivergődni, elémenni iparkodik.

• Irbontalan nagy: idomtalan

• Iromba: az aprón tarkás v. fejér és kékes tollúval vegyített, úgynevezett kendermagos tyúkról mondják

• Iromjáró: iromba járó ló, mely gyorsan léptet.

• Irrant: sikkaszt el hirtelen

• Istenget: istent emleget. Istenkëdik: könyörög, mint az Istennek.

• Istennébe: isten nevébe, ti. pufra, ingyen dolgozik

• Iszánkodik (Háromszék), sikolándik (Udvarhelyszék): csicsonkázik, csicsinkázik. Megiszamodás. Menjünk az iszánkodóra vagy jégre.

• Iszkitél, eszkëtël: izgat, ingerel (Erdővidéke).

• Iszkola, gránica: bükkfa zsindely

• Ítil, ítilet: ítél, ítélet

• Ittëgyën: itt, itten (Udvarhelyszék felvidék).

• Izgána: izgága

• Izomba, egy izomba, egy izromba: egy vágásban p.o. kettévágni fát vagy egyebet

• Iztet, megiztet: megpüsszögtet a portubák, légvonal stb. Izteti: püsszöghetnék

• Jára-futa: lótás-futás. Jári-futi: futkosó.

• Járkotál: sifitel

• Járós: guzsalyasba járó legény; az ő járóssa: az ő szereteje.

• Jártas-kőtes, járt-kőt: aki sokat járt-kelt. Jártas-kőtes legény

• Játoz: druszáz, e főnévtől: ját = drusza, pajtás (Jád: Hétfalu).

• Javátolni: javallani, ajánlani, rábiztatni

• Jehetök: jöhetek; jehessön (Udvarhelyszék).

• Jérke: egy éves kecske

• Jeszke: ijedős; jeszke ló. Jettség: ijedtség; jedni: ijedni.

• Johászodni, megjohászódni: kiengesztelődni, megcsendesedni.

• Johok: a juh szónak többese. Adj enni a johoknak.

• Jókarat: mikor a legény leányt oszt a másiknak a táncban, azt mondja jókaratnak.

• Jókora: sem nagy, sem kicsi. Diókora, öklömkora: dió, öklöm nagyságú

• Jóllakástól való: csak arra való hogy jóllakhassék tőle valaki.

• Jószerint: jószerűleg, jórendin, alkalmasint

• Juttig való: elegendő, mindenkinek rész juthat belőle.

• Kabala: mikor a matolláló vétségből azon egy nyomban kétszer veti a fonalszálat, mondják: kabalát vetett. Kabala jelent Uszéken mindenféle lovat is. Kabala: ekekabala. Csíkban: kételen csúszó.

• Kacsula: játék a gyermekeknél: egy t.i. állva lábai elé veti sapkáját a több társak akarják azt előle elrúgni, ő gondosan igyekszik azt lábával megakadályozni, s aki elrúghatja, némi előnnyel bír (Udvarhelyszék)

• Kahoj: az a fa, melyre a házi kemencék cserépkályháit alapítják. Tedd a kahojra, a kahojfára. (Udvarhelyszék)

• Kajács kajcsa: horgas lábú, kajsza

• Kajt: kajtárkodik, kajlárol, kajtat. Ne kajtass annyit! Ó, mit kajtassz, te kajti!

• Kákni: tátni a száját (Torockó)

• Kákvirág: havadi, nárcisz. Fejér havadi, sárig vagy sárga havadi. Cukros kákvirág

• Kalák: lopott marhának megtérítésiért előre adott pénz (Udvarhelyszék).

• Kalári: kontytartó lapos hosszukó ón vagy vas

• Kalongyál: rakosgat, papusál. Napestig csak a lábát kalongyálgassa  = egymásra papusálja

• Kam: kan. Erëdj, rekeszd bé a kamot; kiherélték a kamokot.

• Kancsi: kancsal. Kancsítni

• Kándász: kondás (Udvarhelyszék)

• Kankó: akárminémű fa-, vashorog vagy kapocs, és: mankó.

• Kanzsa: egy éves kandisznó (Udvarhelyszék)

• Kánya orrú: horgas, hegyes orrú

• Kanyvadoz: a virág dér vagy forróság után. Mondják így is: konyvad, lekonyvad, kányvad, kánnyad

• Kapdál: vmi után vagy vmin.

• Kápôna: kápolna

• Kápsál, kápsálódik: vakaródik; a medve megkápsálta; minek kápsálódol annyit, te?!

• Kapsogtat: csattogtat

• Kapuzábé: kapufélfa. A kapuzábétól vett búcsút.

• Karamitt: kört csinál. Jól karamított belőlle: levágott. Karamodik: kanyarodik – part

• Karé: karaj, és: rozsalj; karél: rostál; karén vagy karéba: félkördeden, kerekítőleg – rakni

• Karikós: karika(lábú)

• Karingó vagy keringő: örvény. Karingó bábó vagy kerembábó: gyerekjáték, midőn valami körülforog

• Karjos: karosszék

• Karmëntő: karmantyú – aratóknál.

• Karuj: karvaj

• Kasmat vagy kasmota: mindenféle hányt-vetett portéka, mi ha érintik, zajt csinál, innen: kasmatlás, kasmatolni: zakatolni

• Kaszaj: kazal. Kaszaj széna vagy fa

• Kaszeró: koszorú (Torockó)

• Katrat: valami aprólékságot keres s szedeget össze. Katrass tűzgyújtanivalót.

• Katyó: főtt szilva; katyós megkatyósodott: ellágyult.

• Kauncol: a megláncolt ebről mondják, mikor békétlenül ugat magában

• Kebeles: torkos, nagyiható (Csík)

• Keccër: kétszer (Háromszék) Keccör vagy kecczö’ (Keresztúrfiszék).

• Kecskebukka: kecskekóra (Erdővidéke kecskebucska)

• Këcëgtet: a lovat szájcsattogtatással hajtja; keceg: perceg – az óra. Keccen lekeccen: gúnyosan mondják a gőgösről, hányavetiről, ha lóról vagy hivatali polcáról is lepottyan

• Kelevész: épületszarvazáskor egy rúdnak felső végére kötelet kötnek s azt a felállítandó szarufák kakasüllőjére rákötik, s rendre azon köteles rúd segélyével állítják fel a szarufákat – azon köteles rudat kelevésznek nevezik (Háromszék). Serkény (Udvarhelyszék)

• Këllősködik: magakelletőleg bánik, viseli magát.

• Kencs: kenőcs (Csík)

• Këntërfalaz vagy köntörfalaz: fog ide is, tova is; fertályoskodik.

• Kényszëri: kénytelenkedő. Be kénszeri módra menyen a te dógod.

• Képës, p.o. nem képes: nem lehet. (Kolozsvárt: nem képesse.) Ugyan hogy képes ezt tenned? Ha képes, tedd meg: ha lehet, tedd meg

• Képëszkëdik vagy gebbeszkedik: rémesen rámereszkedik, mint egy fakép

• Képni: képpedni. Képség: csoda; megfogta a képség: csoda fogta; elképtem rajta: elhűltem rajta; képtet: bámít, ijeszt; képtibe: képpedtibe – eláll szeme-szája. Elképpedni; elbámulni

• Képzelődik. Nekem úgy képzelődik: nekem úgy tetszik

• Kerek egész Háromszéken vagy Uszéken nincs párja. De nem szokták mondani: Kerek egész Csíkba vagy Marosszéken. Ezt Csíkról így mondanák ki: Csík országába nincs párja.

• Kërcël: rágcsál, p.o. egér

• Kerinbógázik: körbe kalimpál, karingózik.

• Kérincsël: kéreget

• Keröng: kering (Udvarhelyszék)

• Kérőre szólni: mikor a marha kérőt rág, s ezért szól a csengető rajta sajátságos hangon

• Késleg: p.o. hajtani a marhát annyit teszen, mint tereh nélkül szabadon vagy kötéllel összekötve, vagy járomban, de teher nélkül hajtani. (Késenn: szabadon, nyűg nélkül. Ormánsági szó, Lásd Tájszótár [Budán, 1838.])

• Kés szaka: a késnek a nyelv és éllapja közti nyakrovatéka; innen: szaka – a kerék- és abroncsé. Szakát vetett a kerék; az abroncs szakája

• Késén: későn. Késébben

• Kételenkëdik: kénytelen-kelletlen módon cselekszik. Kételenségem tartja: kénytelen vagyok vele

• Kettívágni: kettévágni (Udvarhelyszék)

• Kevesség: kevéssé; kicsiddég: kicsi ideig; többég: több ideig.

• Kezdik: kezd. Ő fogadkozni kezdik. (Udvarhelyszék néhol)

• Kézügyön vagy kezeügyibe: készenkaphatólag – tartani valakit. Kézenközön: közösen, több kéz között

• Kibekkëdés: utálság, irtózat. Kibekkedés nézni is. Kibekkedem miatta.

• Kicsidëlni: kicsinek tartani

• Kicsinnébe: kicsinbe, kevés híján múlt, hogy…

• Kicsök: a gyermekek egymást kicsökik: kiütik a likból a láncszemezésnél

• Kidülleszt: kidőleszt

• Kifoggat: kipuhatol, kikémlel.

• Kihërgël: kitúr

• Kiközlet: közből kihagy

• Kilakni: kilaknak a gyermekei = másutt szolgálnak.

• Kiméncsërült: kidülledt – szeme

• Kimil: kimél (Háromszék), kémél (Udvarhelyszék és Csík).

• Kirlán: éves bárány (Marosszék), mióra (Udvarhelyszék).

• Kirrëg a tojáson ülő tyúk

• Kiszi: kocsonyaforma étel neme, zabtócsból kovásszal megkeletve úgy főzik, mint a kását, s tejjel vagy szilvalével eszik – csak nyelni kell de megrágni nem szokás.

• Kiszínlëli, kiszínli: kiürügyeli – magát belőle.

• Kivaszkolódik: kivánszorog, kászolódik – az ágyból.

• Kivilágra ojan: épen olyan

• Kócs: kulcs; kócsár: kulcsár. Kócsollik: keményen csukódik össze; kócsos: kemény csugájú – dióbél

• Kocogány: derékig érő ujjas zekeposztóból a közrendűeknél (Udvarhelyszék) Kodágni: p.o. a tyúk

• Kodoz: éhezve jár szét vagy ül; kodozik: szenved éhségtől. Egyél, hogy ne kodozz mind otthon! Elkodohozott (Udvarhelyszék)

• Kohéngatni: kohén szóval csúfolni, mikor valakit szeméremsértő működésen kapnak, vagy ha elbúvik egyik gyerek s a más megkapja, lekohéngatja e szóval. – Kuhit mondani: megvetőleg elhagyni valakit, lemondani róla (Udvarhelyszék)

• Kók: botyikó; kókos páca: a végin, hol fogják, csont vagy réz botyikós (Udvarhelyszék)

• Kollát lábú: horgas lábú

• Konászodik, megkonászik: csendesedik, magában megjő.

• Koncol: türköl – gyermek a tojással

• Kondorikó: kondor szál – a futó növényen.

• Konkorgat: fintorgat. Ne konkorgasd az arrodot!

• Konkorodik, koncsorog: – kígyó; szalonnabőr a tűzben.

• Konnyaszt: nyakon üt. Ma jól megkonnyasztlak!

• Koppsemmi: nagysemmi. Mit kaptál? Kopsemmit! Hoztál-e valamit? Igen koppsemmit!

• Kopocskál: kopácsol

• Kopogó fejemre: egyes-egyedül – vagyok.

• Korcsia: kis szánkó, korcsolya. Korcsiázni

• Kóré: kóró

• Korhadék: száraz takarmány-roncsolék.

• Korhantó: semmirekellő

• Korittó: kisded sajt

• Korkojó: féleszű, csodatermészetű

• Korlát: deszkakerítés (Marosszék) = üstfa (Udvarhelyszék)

• Kosár: e szót a hszéki ember e három szóval mondja ki: kas, kasár, kasornya, mégpedig mindég megkülönböztetett értelemmel. Kas: így nevezi a törökbúzás kast, polyvahordó kast, búzatartó kast. Kasár: az a kerítés, melyben az esztenás juhok, vagy más nyájak, makkoló sertések erdőn vagy mezőn éjjeli szállásra megrekesztvék. Kasárnak nevezik azt a kerítést is, melybe a határon prédáló marhát elzárják. Megkasározni a földet annyit tesz, mint rajta a nyájat trágyázás végett meghálatni. Megforgatni a kasárt azt teszi, hogy azt a megtrágyázandó földön tovább helyezik, amint következik. Kasornya: e szóval mondják ki a virágtartó, élelemhordozó, gyümölcstartó, strimflikötő, s bármely másféle kisebbszerű kasokat.

• Kosda: több éves berbécs (Udvarhelyszék)

• Koszik: kopik, vásik; koszlat, kosztat: hámlat.

• Koszlobár: kis becsű, alávaló ember

• Koszmos: koszos, varas, piszkos

• Kosztolni: koszttal vagy karóval verni – a gyümölcsöt a fáról.

• Kosztorang: túlságos magas növésű, arányos izmok nélkül.

• Kotymány: sáros hely utakon

• Kótya: egy hosszú fácska, melyet a játszó legénkék négyesben szoktak ütni botokkal; kótyázni (Udvarhelyszék). Kotyka: labda; kotykázni: labdázni; kótyázás (Torockó)

• Kotyogós: ittas, jó félbe van.

• Kotyós: igen elért szilváról mondják

• Köblös: gomba neme, mely a gabona közt terem, akkora, mint egy nagy egér füle, némelykor teli apró maggal, mely elein veres, később megbarnul. Az aratók abból jövendölik meg a gabona eresztőségit, ha t.i. sok mag vagy kevés van benne. (Udvarhelyszék)

• Kögyös vagy kigyes vagy kegyös: kegyes, és: szép, szerény (Udvarhelyszék), këgyes (Háromszék)

• Köllős-közepe: éppen a közepe

• Kön, megkön: elérik. Megönt a szilva: megráncosodott (Csík).

• Könnyedön vagy könnyedén vagy könnyüszölleg (Udvarhelyszék)

• Könyöklő: ahol a marháknak a csűrből keresztül enni adnak (Udvarhelyszék)

• Köpec: göbecs, tócsa (Hétfalu) és: egy erdővidéki falu, honnan a közszó: Baj van Köpecen = meggyűlt a bajunk

• Köpörödik: töpörödik

• Körmönködik: kapaszkodik. Körmös legén: jó fogd-meg legény.

• Köröpöl: körüljár repdes, p.o. mikor a fára szállt ülüt szarkák s varjak körülrepesik cseregve, károgva – szokták mondani: ugyan köröplik a varjak. Köröpőli a leányt a legény: jár körüle, víjja.

• Kötelezkëdik: ígérkezik

• Kőtes: cikás, csírás – gabona

• Kőttség: átalában minden, amivel a kenyeret vagy puliszkát enni szokták

• Közi: közé. Közből: pl. baj van még közből = nehézség van még a dologban

• Közküpülődik: házsártosan, izgágásan veszekedik

• Közlet: közbe ejt, közbehagy; közletőleg: közbefogólag. Jól közlesd azt az árkot, nehogy a kerék beléessék.

• Közöst: közösen; közöst birtokolva; közöst igazittsuk: együtt hajtsuk végre

• Kuckaringós: cikornyás, kacskaringós.

• Kuhar: terméketlen omladványos hely (Marosszék).

• Kukujza: áfonya

• Kuréz: tréfál. Ne kurézz, héj!

• Kurittyol: éjenkint az utcán kurjongat

• Kuvad: guvad, p.o. a fa kérge, midőn lehámlik. Kuvadoz: a szárazon szántott föld

• Küjjel, kült, küvül, kivült: kívül, kül kívülről; küjjebb: kijjebb; künnebb: kinnebb; künnét küvünnét, küjjelről stb.

• Kürül: körül; kürülbé: körülbelöl, mintegy,

• Külü: nagy só- és máktörő famozsár. Zöld külü: zöld harkály.

• Küsdbe menni: birkózni, birokba menni

• Küsdeg, küsdég, küsded: kisded. Küsruha: zsebkeszkenő.

• Küsélesz, kisélesz: élesztős keverék

• Lábánvaló vagy lábos: vetés, termény, mely még nincs learatva, lekaszálva. Lábka: lábcsó, faláb; lábkázni: falábon járni. Lábint vagy lábbint: lábával nyomint

• Lacsik: mikor a macska, kutya iszik vagy levesételt eszik, a székely ezt úgy mondja: a macska lacsik, a kutya lacsik. Lacsni

• Lagymatag, lagymatég: lenge, félmeleg, és: lágy – ember.

• Laj: zsilipen aluli hely vagy lezuhanó víz deszkából készült árka, malomnál – a malomkerék felett

• Lajtol: a hegyre nagy bajjal kilajtol (Udvarhelyszék)

• Lak: alak, buba értelemben. Édes lakom! szép kicsi lakocskám!

• Lámpó: lágy, puha, lomha

• Lámsza vagy lámszag: hadd lám = hadd lássam! Láddsza

• Lándëg: ládd-e? (Usz, és Erdővidéke néhol)

• Langalló: palacsinta – kenyértésztából; mintha mondaná: langon sült sütemény

• Lanyhó, lajhó: lágy, puha ember vagy marha. Be lanyhó ember vagy!

• Lapi: lapu, akárminemű fa vagy veteménylevél. Lipilapi: igen gyér levelű káposztafőről mondják

• Láhatom: láthatom. Láhassuk

• Lapótya: vastag palacsinta.

• Láz: nagy fennsík

• Lecskëdni: locsolni, sáros vízzel preckelni.

• Leb: a láng éle vagy teteje (Udvarhelyszék).

• Lebbedëz: lebked. Jóízűn lebbedez a szél.

• Lebelëg: szellőzi magát restelkedik

• Lebënkél, libonkál, libinkél: lebeg p.o. víz színén.

• Lecikkent: lecsippent, leszegint

• Lecirmolni: legyalázni, legazolni

• Lecs: elfőtt ázalék; lecskáposzta: lucskoskáposzta. Lecsi, licsificsi, lecsperdi

• Lecselő: a kovácsoknál; a kürtőskalács sütésnél.

• Lederc: gamat étel

• Leduzni: leleppenteni – ajakát.

• Legéntëm, -ed, -e, leántam, -ad, -a: legény, leány koromba. Legéntembe

• Legén! erőssen megházasodám: bizony rossz házasságot tevék (Udvarhelyszék)

• Legyáfol: legyaláz lediflámál

• Lekajladt – a kedve: lekonyadt (Udvarhelyszék).

• Lekeremitt: kereken leszeg

• Lélekdobáló: kenyér; lélekhajgáló: galuska; szájbosszontó: pálinka (tréfásan)

• Lelibbenteni: lelebbenteni – szél a kalapot az ember fejéből.

• Lënge: lágymeleg, langyos – víz. Lëngedik: lengül, langyul, lengésedik

• Lëngeteg: megernyedt, elviselt, szakadásnak indult, p.o. ing.

• Lengyën: sárga virág. Olyan sárga mind a sárig lengyen.

• Lepcs: leppentyű, és: pittyedt ajak, meg: pofonlepcsentés. Úgy vágta pofon hogy ugyan meglepcsent. Lepcsës: lusta öltözetű vagy sokbeszédű. Lepëcs: sárral, hóval elegyített hígság. Lepënyën: lustán, leppesen

• Lépesül: gazdagodik

• Leppencs vagy leppëgő: késedezve, szaggatva beszélő ember.

• Leplibe: halkan, lassan, nem szeleskedve

• Lesdi vagy lesi: ólálkodó; leskődi ember

• Lesunnyasztani: letartani, leereszteni fejét v. farkát; leginkább fülét a macska, a kutya, ló

• Lésza: a vékony vesszőből font szekérkast és a majorházaknál a juhok akla körüli, tovább vihető kertelést nevezik így (Udvarhelyszék) Leszinëlni: lefölözni, letisztítni – mézet, és: lebárdolni

• Letëpëlni: levetni, letiporni a földre

• Leterittëzni: földre lefekünni, valamit maga alá teregetve, s anélkül is

• Lézërëgni: lézengeni

• Lezsbël: lebzsel = tunyán hever

• Levesz: lesenyved – tag. Leveszett a kis gyermek hónyalja vagy ágyéka

• Libár: izomtalan gyenge termetű (Udvarhelyszék)

• Libbencs: egyik lába kurtább. Libbent, libickel: sántáról mondják. Libbents errefelé.

• Licskol: lucskol; licskos: lucskos.

• Liklik: csiklik (tréfásan).

• Liphec, libhec: ügyetlen.

• Lipicsán: gyáva, rossz testállású

• Lipinka vagy liponka: libegő hinta, és: libbegő v. sántító ember. Lipinka Péter

• Lóbita: lógó mi, fityegő

• Locsadék: rossz, híg étel. Locsadékkal is kielégíti.

• Lódigálni, dobogálni vagy hanyigálni: dobálni.

• Lófiú: csitkó. Lótok: hám (Csík)

• Lógározni: tétova járkálni

• Lóginyázik lókonyázik: azon egy helyen ide s tova mozog, p.o. a sasfa a földben, az ág, növény, kóró stb.

• Lok: két hegy közötti keskeny tér

• Lombi: lombos szőrű. Innen az ökör nevezet: Csá Lombi! Lom, lomos, lomatlan: szőrborítékos, szőrborítéktalan

• Lopacsolni: lopdosni. Lopicskálni, lopocskálni, lopocskolni.

• Lóposz vagy lóposzogó: puhatag, pöfeteg = alma nagyságú, gombaidomú fejér növény kaszálókon s erdőben, mely megérvén, idővel füstölgő szürkés-fekete hamuforma por jő ki belőle, ha gázolják.

• Lopta: labda; loptázni

• Lök: likas térség magas helyen (Udvarhelyszék).

• Lőtő vagy lőjtő: lejtő

• Lötyke, lötyögős: ami felolvadt; lötykölni: hígra keverni; löttyed: meghígul

• Lőtyönfitty: hitvány, gyáva. Lőtyög-fütyög (Udvarhelyszék).

• Lúdbűrű: bibircsós bőrű

• Lökkenő: útgödör

• Lükütölni: mikor a gyermek magát a földön ülve lógatja, mire neki azt szokták mondani: Lüküt, lüküt, jó mozsár!

• Macskálódik: nyűgölődik, ügyetlenül, ferdén tesz valamit.

• Mácsik: mákos csík, nagypénteki étel sodrott tésztából (Udvarhelyszék).

• Maga: ugyan, de ugyan, no. Maga miért? = ugyan miért? Maga ne dolgozzál! Maga bizon: no bizon

• Magábavaló: magányszerető, és: magán, külön levő.

• Magamszín: magamszínű vagy színemféle: oly színű, mint én.

• Magyaró: mogyoró

• Mái: mai. A mái szentséges nap

• Majt, majtég: majd, majdég

• Makuj: makacs, akaratos, szóra nem vehető, makrancos.

• Makverő: vakmerő

• Málász: árvíz összehordta vagy víz színén összeverődött mindenféle apróság (Keresztúrfiszék)

• Maláta: az ecetnek megtört vadalma elvetni való része (Udvarhelyszék).

• Mállik – akármi, ami zsendül. Mállik a szilva, zab, törökbúza, cseresznye

• Mamós: mumus, rémkép. Megmar mamós! (gyermekeknek mondják) = ne nyúlj vagy ne menj oda!

• Mamuszkol, majkol, mamókál: nagy lassan, majszogva csinál valamit

• Mán, máng, má’: már

• Mányi: másikanyó = nagyanyó (Hétfalu).

• Mápo vagy mák: másikapó = nagyapó (Hétfalu)

• Marin, nagy marin: tályog – fültőn, nyakszirten vagy egyebütt keletkező nagy csomó, kelés

• Marul: marjul. Kimarult a karja.

• Másodolni: ismételni

• Maszok: apró szőrportéka, ami a gyapjunéműből kiszotyog (Udvarhelyszék).

• Masztol, maszatol, mosztol: mocskol, összezúz, morzsol, apróra őröl. Masztos: mocskos

• Maszuta: aki gyáván s hosszason pipizál = dolgozik valamit. Majszi, majszogó

• Matarász, matikál, matrizsál: keresgél – kézzel.

• Mazlag: rongyos csepűöltöny (Udvarhelyszék)

• Mazsár: mozsár (Udvarhelyszék)

• Me, mesze: ne nesze! Mesztek, metek: nesztek.

• Mëckëndár: Metzenseifer [német: nőcsábász].

• Megbogározni: futosni (Hétfalu)

• Megbűzlögel: tél-túl megbűzölget. A marha a kóstot csak megbűzlögeli, s ott hagyja.

• Megcsámporodik: savanyúság által megromlik.

• Megcsukorgatni: megsugorgatni.

• Megernyesëdik: megsíkul – az út (Homoród vidéke)

• Mëgesëtt szűvibe: megszomorodott. Szűve megesett rajta: megsajnálta

• Mëgeszelni: megészlelni, felfogni

• Megcsëppenteni: megfejni a tehenet, mikor kicsi tejet ad.

• Meggyakrozni: sűrűn tűzdelni – lábát a táncban

• Meghitvánkozni: megsoványodni

• Meghódlik – a gyermek: azt tartják, hogy ha a kis szopó gyermek a holdba néz, hassikulást kap, elfogy és elsárgul

• Mëgi: megé. Bébútt a pest megi.

• Mëgintlen, megéntlen: viszont, megint.

• Megkörmözzik – a sár, mikor fagyni kezd.

• Megmejjed: elpusztul; kimejjedt mindeniből.

• Megmirgilusodott: rossz kedve van, megbikacsolta magát.

• Megmurran: megbúsul; megmurranta magát a szél.

• Megnégyelni: valakit észrevehetőképpen megverni

• Megoklok: jótállok (Udvarhelyszék).

• Megöbred: felébred (Udvarhelyszék)

• Megrázta a ló = az idő, a nyomorúság, az öregség.

• Megrëkken: rogyva rándul vagy ütődik

• Megrőkönyődik – a fa, midőn az állásban megromlik, megfő.

• Megsirül: nekiiramodik. Megsirült, mint a forgószél.

• Megsuvasztani: erősen megütni akármivel

• Megsüllen: a tűzre visszatett puliszka, kása

• Megszabni: díszarányossá tenni, p.o. az oszlop megszabja az épületet; a köntös megszabja az ember testét vagy dalibbá teszi.

• Megszönteni: megsejteni (Udvarhelyszék), megszënteni (Háromszék)

• Megtepsenni: elnyúlni

• Mëgvënni – a disznónak a szakáját, tyúknak a pípját; megvenni az égő épületet = megmenteni. Megvëtte nőül: elvette. Megvëtte a félszit: félelmessé tette magát előtte

• Méhejt vagy mëhejt: mely helyen, hol? Méhëré: mely helyre (Udvarhelyszék).

• Mejjékest: egy vonalban – mentem vele (Udvarhelyszék)

• Méncsërëdik: p.o. ha az iszákos szeme a sok szeszes ital miatt elvérmesült és elrútult, mondják: kiméncseredett a szeme. Így az elkényesült anyás gyermekről, aki ha kedvit be nem töltik, mindjárt mérgesen sir, s száját elvonva rút képet csinál, szokták mondani: Ha valami nem tetszik neki, mindjárt elméncseredik.

• Ménős: van, ki egyetlen rossz lováról is mondja: az én ménesem (Marosszék)

• Ménkő: mennykő (Udvarhelyszék).

• Merënke: merítő sétár

• Merënkődik: kétkedve készül ugrani át – az árkot

• Merét, merőt: merően vagy merőben, mereiben, folyton. Merős-mereibe: egészen

• Merkël: duzzog magában

• Merrünt: mi tájt, hol? Merrünnet: honnan, merről felől?

• Messzüve, messzüvé: messzire

• Met, mett: mert (Háromszék), mer vagy më (Udvarhelyszék)

• Métt, miétt: mért, miért (Háromszék), mé’, mér v. miér? (Udvarhelyszék).

• Métő: métely. Métős: mételyes (Udvarhelyszék)

• Mëzge: mézga; mëzgëllik: mézgát ereszt némely fa tavaszkor.

• Mic: perc. Egy micre megvan, csak fogjunksza hezza! Nem kell neki több egy micnél.

• Mihent, mihentësën, mientës-miënt: mihelyt.

• Mihót: mióta

• Miik vagy meik vagy mík: melyik, mely. Valamík, valameik

• Míjes: műves p.o. kőmíjes. Te míjes vagy ebbe dologba: részes; míjesnap vagy miesnap [:hétköznap]

• Mikô: mikor. Mikô mönyünk el? (Udvarhelyszék)

• Millér: szénnek kiégetés végett összerakott facsomó (Udvarhelyszék).

• Mimëlëg, bibëlëg: nebeleg

• Mindënlëtteképpen: mindenképen.

• Mindonkô: mindenkor (Udvarhelyszék).

• Mintsebb, mintsább: mintsem (Udvarhelyszék)

• Mióra v. millóra: düszke vagy diszke = előhasú juh, egy éves bárány

• Minyát, minnyát, minnyá, mingyá, mingyát: mindjárt. Mintënës minnyát (Háromszék), minnyájtoson (Hétfalu)

• Mióka, miuka!: kis macskát szólító nevezet.

• Mirgyilusos: mérges

• Módotlan: tehetetlen, szegény; módúlag: módon, p.o. jómódúlag építeni. – Azonmódúlag: azonmódon, úgy

• Mohodt: mohult.

• Monyas, monyi: ménló

• Mordáj ember: erős, bátor, haragos ember. Mordiás vagy morgyiás: mord, iszonyú

• Morgó: a Marosvásárhely melletti Maros vízágak összeszakadása.

• Mormojál: duzzog, morrog

• Morzsika, morzsinka: morzsácska, morzsalék (Háromszék). Mozzsácska (Keresztúrfiszék)

• Moskotár mocskotár: muskatály – szilva, szőlő stb.

• Mosztolék vagy mosztalék, moszt: morzsalék; elhányt héja s rothadt darabjai a gyümölcsnek; egér mosztolék: egér által apróra őrölt gabona- vagy kenyéraprólék

• Möndöle, möndölecske: a juh mesebeli neve (Udvarhelyszék)

• Mönyön: menyen. Mönj el tel Hát még nem möntél el? (Udvarhelyszék).

• Muckorodik, melléje muckorodott: lapult, vonult, helyezkedett. Hezza muckorodtam.

• Muha: moha; muhásodott: mohosult.

• Mumák: szótlan, buta, hallgatag

• Murrantani vagy murrogtatni: mikor a követ hengergőleg dobják el az úton és murrog vagy durrog. Murrog: a szél, elhajtott karika, kő stb. Murrogtató: durrogtató

• Muszkotol: elmorzsál, megzúz. Elmuszkotolja a gyerek a kezibe adott kenyeret

• Musztika: lépsalak – sajtolt.

• Muszuj: fersing (Torockó)

• Mutuj: szótalan, míveletlen, durva – gyermek

• Muzsda: a szántók s kaszálók közti füves barázda (Csík), mëzsde (Háromszék)

• Nagyot falt: ereje fölött munkához fogott valaki

• Nainnya: nagyanyja. A nainnyád halála; nainnyád térgye. Akkor mondják, ha valaki rosszul találva a tárgyat, szól a beszédbe.

• Nálunk felé: hozzánk felé. Nálunk felé jő az ellenség. Jere nálunk!

• Nanás: aki legénynek leányt, leánynak legényt szerez közbenjárása által (Udvarhelyszék)

• Napnyuguti: napnyugoti (Udvarhelyszék)

• Nászolódik, nászenuszálódik: szedi össze magát s holmiját, készülődik

• Në: ni! – Né! né te né! = íme. Felkiáltó szócska figyelemkeltés végett

• Nebelëg: lebeleg, hasztalankodik

• Nekiillëngetni: módosan nekihelyheztetni – magát.

• Nekitürőzik: nekitűrközik.

• Néma: persely (Torockó)

• Nemáj vagy mit máj: miért? Nemáj vesztögetöm rea a szót, vagy mit máj vesztögetöm stb. (Udvarhelyszék)

• Neszere: szeles, futó eszű; neszet, neszetel, neszlet: zajt csinál.

• Neszüdik, neszitt: indulatosan vágyik rá; neki neszített: vágyat kapott rá

• Nëtëntók: ügyetlen, együgyű

• Netet: szeleskedve összezavar valamit, ide s tova kapkod. Ne netess, te neszere! Te neszeti!

• Netez: tétováz, kapkod, néz szerteszét. Mit netezsz annyit, te’?

• Nevetlen ujj: nevendék ujj

• -ni, -nitt; -nul, -nül: -hoz, -hez, -nál, -nél, -tól, -től – lakhelyre vonatkozólag: Pálni, Pálnitt, Páléknul, Eszteréknül. Menyek a bíróni, a biróékni, a bírónul jövök.

• Nihány: néhány.

• Níma: néma

• Nímet: német. Nímet szél: nyugoti szél.

• Nőrinc: Lőrinc

• Nunta: menyegző (Hétfalu)

• Nünnyögni vagy nyönnyögni: ünnyögni vagy ümmögni.

• Nyábálódik, nyebelëg, lebelëg: ügyetlenkedik

• Nyakal: nyaka ver = nyaklevest ad neki; és: kaszálás közben a fűnek csak hegyit szeldeli a rossz kaszás

• Nyak csigája: nyak csigolyája

• Nyakintani: biccenteni; nyakingat: gyökinget; nyakángatni: vonakodást jelenteni. Te mit nyakángatsz annyit! Tám nem akarsz jőni?!

• Nyálazó: mivel az asszonyok fonóban egymást kínálják: pityóka, főtt törökbúza, alma stb.

• Nyányó, nyavicka nyámi: ügyetlen, gyáva

• Nyáskalódik, nyáskál, nyáskotol: nyűgölődik, hágdos, peckelődik, pócikálódik

• Nyëg: nyög. Nyëgődözni. Mondd ki mán egyszer, no! ne nyegődözz annyit vélle!

• Nyelventyű: a szántásnál a két első ökör tézsoláját feltoldó vagy összekötő eszköz vagy peszlek

• Nyess: nyers

• Nyevere: minden lébe kalán; kényes, gyáva. Nyeverëg: nyavalyog

• Nyifatol: nyafog, nyifog

• -nyig, -nyég; -nig, -nég; -nyira, -néra, -nyére; p.o. hajtásnyig, -nyég, -nyira vagy hajtásnyéra; egy méföldnég, -nyére vagy -nyire stb.

• Nyilamat: nyílat, p.o. hegyé

• Nyilamodik: nyúlamodik, p.o. előre; a ló elényilamlott vagy nyilamodott

• Nyillog: nyílong

• Nyilva, nyilván: bizonyosan.

• Nyirángos: nyirkos – út

• Nyiszitël, nyiszkitel, nyüszöl: reszelget vagy metsz valamit rossz késsel

• Nyiszorog: nyikorog, nyakorog, nyekereg, p.o. az ajtó. Ritkán: csekerög (Udvarhelyszék)

• Nyivászka: élhetetlen, vannyogó – inkább leánykáról.

• Nyól: nyúl; nyójt; nyújt; nyólik: nyúlik. Nyólik a nyaka belé: sok gond- s költségibe kerül. Nyólás: nyúlás. Egy nyólást szőtt már az osztovátán: egy részt. Ez a nyüsttől a csigáig hátranyúló darab, melyet szétszednek, és két pálcával elkülönítenek, hogy a fonal össze ne sodródjék, mit egy nyólásnak neveznek. Nyútani: nyújtani

• Nyomodni: nyomkodni

• Nyosztolni, nyosztani: nyúzgálni tépdelve nyúzni; nyosztika: nyosztalék = rosszul vágott hús vagy bőr

• Nyugunni: nyugodni; nyuguszom: nyugszom (Udvarhelyszék).

• Nyújtó: a szekér derekát összetartó hosszú farész.

• Nyulánkol: lassan dolgozik

• Nyüsgeteg: helyt nem ülő, mint a nyű

• Nyüszkötöl, nyüskötöl, nyüstöl: sifitel, nyugtalanul hánykolódik.

• Nyüszüleány: nász- vagy nyoszolyóleány; nyüszüpogácsa: lakadalmi pogácsa (Háromszék). Nyaszaró ján (Torockó)

• Nyüvestén: nőstény

• Ócsu: olcsó (Háromszék). Ócsó (Udvarhelyszék)

• Odalá: oda le

• Ódalbahó: farkas. Hújzad ki a vőgyből a fát, ha megetted a polyvát, hogy egyen meg az ódalbahó. (Hétfalu)

• Odacsosszintani: hebehurgya módon odaadni

• Ódallagos: ódaltos, ódalsó; ódallani, ódarolni vagy ódarlani: oldalt járni; ódallós: fartatós út; ódaltag vagy ódalt: oldaloslag

• Odaülni: kimaradni

• Ódik: oldódzik; megódott – a szijju

• Odor: udor = csűrben búza– vagy szénatartó hely, szakasz, földtől fel a koszorúfáig

• Odvarhely: Udvarhely (Homoród vidéke)

• Okrándani, ikrándani: irtózni, hökkenni. Megokrándott

• Októ: oktondi. Nagy októ vagy te!

• Ollóba venni: az építésnél az összekötött szarufákat szokták inkább ollóba venni, azaz: hosszú rudakra kötött kötéllel átkapcsolva emelni és fenntartani (Udvarhelyszék)

• Omlólag van: terhes

• Ontok vagy őtő: mit a mejjékbe belészőnek vagy öltnek. Lábbogó: mikor a mejjék egy része megfittyen; megjáró: a mejjéknek az a része, melyet nem fogtak bé a bordába, nyüstbe (Udvarhelyszék)

• Ontorác: az oly kakascsirkét nevezik így, melyben a nemi ösztön későre fejlődik; átvitt értelemben legényről is mondják (Udvarhelyszék).

• Ormó: bőrnek kelése, felcsattanása. – Ormós: hoporjas. Felormódzott. Ormojodzik: görözdölődik, horzsolódik

• Orotás, orotvány, ortovány, irtovány: felszántott bokros, erdős hely vagy gyep

• Orrongatni: haragot mutatni. Orrolni valakire: bosszút forralni (Udvarhelyszék)

• Ort vagy ert: ezzel csak rákot számlálnak; egy ort rák: 25 rák.

• Orvas, orvasság: orvos, orvosság

• Ossó v. ôsó: orsó (Udvarhelyszék).

• Oszitt: uszít

• Osztág, osztáng, osztég, esztág: azután (Háromszék és Udvarhelyszék). Ojsztán, ojsztántoson (Hétfalu)

• Ótó: túróbeoltásra való szárított báránygyomor

• Ottogyon, ittëgyën: ott, itt, azon vagy ezen a helyen (Udvarhelyszék).

• Öbred (Keresztúrfiszék), ëbred (Homoród vidéke), ebred, ébred és ëbred (Háromszék).

• Öcsém, ëcsém és écsém (vegyesen használják Kfszéken); ëcsém (Háromszék)

• Ödöng: dülöngözve megy az úton – az elhízott ember.

• Őkjeme. Szëgény őkjeme: ezt akkor szokták mondani: mikor vki értelmén, erején vagy tehetségén feljül feszül, feszeng; mikor nagyot akar, mire nem képes; mikor olyat kíván, mire nem tartják érdemesnek.

• Ökörcsata: ökörcsorda (Homoród vidéke).

• Ökröndi: buta, bárdolatlan, durva ember.

• Önged: enged. Öngedetlen Keresztúrfiszék)

• Ökörfal: a falunak a mező felőli védkertjei, és a vetésmezőt az erdőtől elválasztó sánchányás

• Őrözni: őrizni

• Összedollik, ësszedollik: összetorhad, összedohollik.

• Összeöklöm, ësszeöklöm: két öklöm együtt; ësszemarok: a két markom együtt. Akkora, mind az ësszeöklöm vagy mind a két összemarkom.

• Összesollik, ësszesollik: összetorhad, összesenyved; ësszcsollik-follik: összeforr, összetekerőzik, összeáll

• Összesunyja: összehúzza, kucorítja – magát vagy egyebet.

• Összevétni vagy ësszevétni: összetéveszteni

• Ösveny: ösvény

• Özönfa: vízben keménnyé avult fekete fa.

• Pác: a meghéhelt kendernek a csepűnél és szösznél valamennyivel finomabb részecskéje. Megpácolni: ecsetelni Packona: patkonca

• Pad, padláda: hosszú keskeny láda, mi egyszersmind ülőhelyül is, fejérneműk tartásául is szolgál

• Padmoj, padmaj: pandal. Padmojt ás a víz a mart alá. A sírnak padmojja

• Pajmog, pusmog, pustog: magában evődik, kárpálódik, mondogat. Pustog a fülibe: sugdos

• Palánt: a székely asszonyok palánt alatt csupán káposztapalántot értenek; másnemű palántnál kimondják: hagymapalánt, répapalánt. A nagypalánt kész káposzta, a nagyleány kész gazdasszony. (Közmondás)

• Pálha: amit az ingnek a hónya alá varrnak fel (Udvarhelyszék).

• Palicsinta: előhaj választék leányoknál

• Palinkára vagy palinkóra: szélnek eresztve, fillengősen venni vállra a zekét. Palinkózik, palangozik, palankál vagy palangol: lebeg a szélen

• Pallag: parlag. Pallagon sült pogácsa.

• Parázsa: parázs, zsarátnak

• Paré: játszótér; ki a paréra! = parlagtérre

• Pasmag: a kártyázó ifjúságnál egy hasogatott végű fenyőlapocka, mellyel egymás tenyerébe ütnek játék közben (Udvarhelyszék)

• Pássadozni: henyén ásítozni. Csak ne legyen olyan nagy kedved a pássadozásra! Indulj immán ëgyszer dógodra!

• Pataró, fataró: oly hím állat, férfi, kakas stb., melynek születés szerint nemző ereje nincs (Marosszék)

• Pëcëk: nyelve, hegye vminek, ú.m. szíjcsatnak. Pëckëz: hegyez.

• Pëckëlődik: erőlködik valamire ereje s ideje felett; póckolódik, nyáskál

• Pedig-hogy: jó, hogy! (nem remélt sikernél).

• Pejp: sejp

• Pëlënke: pehely, pihe (Háromszék). Pölönke vagy pilinke (Udvarhelyszék). Pilinkéz vagy pilinkél vagy pilingel: szállingol – a hópehely

• Pemhedëz: ingyen él, lopja a drága időt a díványon (Csík).

• Pëlleni: perleni (Háromszék). Pölleni (Udvarhelyszék)

• Pëndër: kondor, pödrött; penderjeges: összefonolódott kondor szálainál fogva a felfolyó növény; penderke vagy pendergő: kondor szál

• Pëndikés: inges – gyermek

• Penég, penét, penyét, penyég: pedig (Homoród vidéke)

• Penető vagy penete: ölnyi hosszú, pálca vastagságú rudacska, csomóba kötött szalmával végén, mellyel a kenyérsütő nők – miután vonóval és azsaggal félrevonták a kemencebeli tüzet – előbb vízbe mártván, megseprik a kemence fenekét

• Penyész: penész (Udvarhelyszék)

• Pepe, papa: kenyérkalács A kenyérből az idén pepe lesz: akkor mondják, mikor gyenge termés mutatkozik = becses lesz.

• Pepöcsöl: pepecsel, apróskodik (Udvarhelyszék)

• Perémonda: útravaló

• Perepács vagy gyakrabban: parapács: friss beszédű (Háromszék). Párápács – gyermek (Udvarhelyszék). Perepáty (Kolozsvár).

• Përme, përmëte, përmeteg: innen: permézik vagy permetézik. Permeg: permedez – a hódara

• Përmeszteni vagy forrolintani p.o. tejet; gerjeszteni – tüzet. Permesz-tűz: elevenkedő tűz, melyet mezőn aluvóba hagytak.

• Pessedëz: fakadoz – víz. Pëzsërëg: forrad – bizseregve.

• Péstelődzik, péstálódik vagy péstálgat: mikor valakit valami sért, de nem mondja ki egyenesen, csak példálódzva, hogy mi az, úgy mindazáltal, hogy lehessen érteni (Udvarhelyszék). Pestélődzik (Háromszék).

• Pestfenék: hely, hol szerelmesek, ivók, kártyások szoktak találkozni. Minden hitvány ember nálad tartja a pestfeneket: nálad találja magát

• Pëzdërjédzik. Szemibe pezderjédzett az esső.

• Pëzzs-bűz: perzsbűz = büdös szaga égő szőrfélének.

• Pikákos: kényes, válogatós. Pikó: bohó

• Pikkenni: repedni – fel

• Pila: ügyetlen féleszű –leány.

• Pilisznyák: élhetetlen gyenge gyermek

• Pill: pillanat. Egy pillba: pillanatba. Egy pirra, pillra: pillanatra

• Pillámlik: gyengén villámlik. Pillamodik: pitymallik.

• Pillancs: pillangó (Udvarhelyszék)

• Pilled: pelyhed – le, szét. Pilí: pehely

• Pimpós – a kenyér, mikor az hosszas tartás után megpenészülvén, mintegy szöszforma alakúvá lesz rajta a penész; mondják így is: megpilisznyedett

• Pimpózik: pelyhezik, gyapzik – a virághullt bimbó, p.o. a barkáé, a csipkeburjáné

• Pintóka: félfertály fele, egy porció.

• Pintyerél: szerfelett vékony fonalat fon.

• Pipál: hintálja p.o. orrát a ló

• Pípös: finnyás, kényes (Udvarhelyszék).

• Pipizál: pepecsel. Pipiszkál: piszkál

• Pirimókos: magát túlságosan cicomázó, magáról szépet képzelő. Né te, be pirimókoson ül ott!

• Pirinkó vagy piránkó: igen kicsid, paránkó. Pirinke hó: darahó; pire, pirike vagy pislen: kis csirke. Piri! piri! vagy pirike! pirike! így híjják elő a csirkéket, tyúkokat Háromszéken

• Pirisznyëdik vagy pilisznyëdik: penészedik

• Pisojog: mosolyog. Pisolyog, mind a vadalma. Milyen szép pisolygása van. Uszék havasalján azt teszi: villámlik.

• Piszonyodni: piszkosodni, penészedni, rozsdásodni. Ez a szilva megpiszonyodott.

• Piszmota: piszkáló munka; és: piszmogó – ember.

• Pisztiric: kedves ízű gombafaj

• Pitiszkál: más dolgában gáncsoskodik; némi apró kézimunkával foglalkozóról is mondják

• Pityögtet vagy tojat vagy tojtat: kényeztet – gyermeket (Udvarhelyszék).

• Pocskondiáz: pocskol, pacskol, piszkol, legyaláz. Pocskos: szennyes, piszkos, lucskos

• Pócikálódik: pockolódik

• Pocita, pucita, radina: gyermekágyas nőnek vitt ételleli látogatás. Te hova méssz? Én radinába! (Háromszék) vagy pucitába (Udvarhelyszék).

• Pockos: potrohos, nagyhasú

• Pocok: hasítószeg-forma, fejsze alakú, lapos hegyű fácska.

• Pogánbors: törökbors

• Póka: póla, pólya bépókálni – a gyermeket

• Ponk (Udvarhelyszék), pánk (Háromszék): pók. Pánkháló, Pánk magára nemigen dívik, csak pók. Megmászta a pánk = teréhbe esett

• Polozsnok: tojás, mit a tojó tyúk alatt hagynak, hogy fészkétől el ne szokjék

• Pomhadni: dagadni, p.o. ló lába

• Ponkostor: az osztovátának hátulsó hasajójához kötött (l. Tájszótár [Budán, 1838.]) pálca-forma gömbölyeg fa, melyhez a leszövendő melyékfonal végét szokták kötni (Udvarhelyszék)

• Pónyálni, bonyálni: p.o. kerten esett rést csak gyengén fonni bé vesszővel s ágboggal; felpónyálni: p.o. szakadozott bocskort rossz madzaggal felkötni szükségből (Udvarhelyszék)

• Ponyoró vagy poronyó: porhonyó.

• Porcolán: porcellán

• Porgolátkapu: vetéskapu a falvak végein, sok helyen tanórkapunak is mondják

• Porka hó: egy-két ujjnyi hó, melyen – midőn újon esett – célszerűbb a vadaszat. Innen porkászni: porkán vagy friss hónyomon vadászni

• Pornyálni: legeltetni a juhokkal esti időben; kopár oldalon szedegetni

• Poroncsol: parancsol

• Porongy: a folyók melletti fűzfa-forma vesszős bokor, melynek vékony szálaiból apró kézikosarakat kötnek (Udvarhelyszék)

• Posz vagy peheteg: gombanem.

• Poszátolni: sokfelé oszlani (Udvarhelyszék)

• Posztítni: pusztítni. Posztia: pusztia. Menj posztiába! = menj akárhova! A posztia verjen le. Hasonló ehhez: elment Mántovába = pokolba

• Potyor: toplica = oly híg sár, mely – ha rátoppintunk – csizmánkra szökik fel (Udvarhelyszék)

• Pöszlek v. pëszlek: gazdasági mű eszközdarabjai, p.o. szekér vagy osztováta pöszlekei. Be hitvány ekepöszlekei vannak! Te hitvány peszlek! (Udvarhelyszék)

• Pötörke vagy pëtërke: a szarufának az a beróvottan kivékonyított vége, melyet a koszorúfának számára vésett lyukába állítnak.

• Pözme vagy pëzme: apró száraz ágak. Katrass egy küs pözmét össze! (Udvarhelyszék és Marosszék)

• Prozsmitál: feleslőleg vonogatja magát teljesítni a parancsot.

• Prünnyog: a tehényről mondják, midőn bornya után, s a bornyúról, midőn anyja után esd; mondják gyermekről is

• Pucik vagy pucék: pucok

• Pufra: ingyen, istennébe (nevébe). De én neked nem adok csak úgy pufra, hallod-e?

• Puja: gyermek (Udvarhelyszék ritkán).

• Pumba: pontba, tüstént (Udvarhelyszék)

• Purcan, lepurcan: magas helyről leesik. Lecseppen, lepottyan

• Putypurutty: fürj, pitypalatty

• Pücsi: borjú. Me pücsi, me!

• Pülü: pele = egy állat neme, mely a bükkmakkon nagyon elszaporodik, elhízik, s húsát és zsírját meg szokták enni (myoxus glis). Pölhészni: pelét fogdosni (Udvarhelyszék)

• Rács: ostornyél nagyságú fácska, melynek egyik végére szagos húst kötve, folyóba bocsátják, s erre a vackokból kibútt rákok a húst csipkedve megfogatnak (Udvarhelyszék)

• Rácskotol rácskál: rágcsál

• Ragymatol, ragymat, ratymat: ügyetlenül rakosgat. Ne ragymass annyit, te!

• Rajtôja: lajtorja, létra (Udvarhelyszék)

• Rakosás: rakodás, pakolás, helyeztetés. Rakasgatás. Rakolódás.

• Ránkodik: ráng, rándul. Ne ijegess, mert úgy megránkodom belé, hogy elesem.

• Ránkor: elfojtott harag (cinemintye).

• Ránkorodik: borzad – rossz falattól.

• Rapcson, rapcsont: repcsen

• Rátotta: laposan sütött pánkó. Ami tojásból készül: tojás rátott

• Rëa: reá vagy rá; rëik (Háromszék), rëok (Udvarhelyszék): reájok. – Riám, riád ria, riánk, riátok, riok (Csík)

• Rëatanólni: rászokni.

• Rëabirik: reajut birtokul

• Rëahuzintani reanyirinteni: rávágintani

• Reamereszkëdik: rágebbeszkedik, ráképed, ráképeszkedik.

• Rëaneszüdik: rávágyik – ingerülten

• Rëanyűgülni: rákötni magát nyűgnek, bajnak; rászegődik, rányűgíti magát

• Rëaszemlélni: ráismerni – figyeléssel.

• Rébédözni: ijedezni (Udvarhelyszék)

• Rebëncës: jeszke, ijedős

• Rebërnye: a százados élőfáról mondják, mely régisége miatt megodvasulván, csak külkérgei maradtak: nagy rebernye fa

• Rébzeni: sejteni – rémlőleg; rébzet: révézet, rémlet

• Recefice: csipkeidomú cicoma nőknél s leányoknál (Udvarhelyszék).

• Reges: énekes – egyházi s népünnepélyek alkalmával. Régi szó; itt-ott Udvarhelyszéken ma is hallható. Eljöttek a regesek: énekes fiúk, legények

• Rejtőke: rejtékfiók.

• Reketés: rekedt hangú

• Renyeködni, renyődni: tűnődve aggódni valami rossz miatt; renyődi: töprengő (Udvarhelyszék)

• Repdéncël vagy repesgél: röpdös; repingetni – madárfiút.

• Repösöl: repes. Repösölt a szíve; s a kisgyermek, mikor az anyja felé terjeszti ki kis kezeit, és emelgeti magát. (Udvarhelyszék)

• Repsedni, lerepsedni: henye módon ülni.

• Resta: rosta (Udvarhelyszék)

• Rétam, rétad, réta: rajtam, -ad, -a; rétok (Udvarhelyszék), rétik (Homoród vidéke): rajtok

• Reteszt mondott vagy vetett a puska: nem sült el

• Retyesz: nem magas, nem is karcsú, sovány, hanem tömött tagokkal alkotott; retyesz gyermek, nő, marha

• Révézetös: csúnya; illetlen magaviseletű; révézet: utálság (Udvarhelyszék).

• Rezelni: hazudni. Félek rajta, hogy csak rezelsz.

• Rezes: a pálinka legeleje

• Ricálni: tépni, ráncikálni – a haját valakinek. Ricálja a farát – a szolgáló mikor szitál (Udvarhelyszék)

• Ribanc: rongy. Ribancos. Menj a ribancba. Ribirongyos

• Riggat: ríkat, bőget. A népet megriggatja p.o. a pap érzékeny beszédével

• Rigófütty: a reszelt tésztában lévő darabka, melyet a nők ujjokkal a reszelő bal oldalához nyomítva formálnak

• Rigojás vagy rigoja-bolond: nyugtalan, házsártos férfi, s kivált nő; ijedős és nehezen szoktatható barmokról is mondják (Udvarhelyszék).

• Rimog: rimánkodólag sír

• Ríp, siritt: nyomít, hatalmasan folytat, erősen rajta van. Jól rípi. Rípjed, ne hadd! Ma jól pofon rippentelek: csaplak, rittyentelek. Rípi vagy ropja a táncot, aki ügyesen táncol

• Rippadoz: idétlenül lármáz, visítva sikoltoz (Udvarhelyszék).

• Risszenteni: sebesen elszelni

• Rityi – leány vagy tyúk: olyant értenek alatta, minek lába kurta, s vastag teste van, vagy amint mondani szokták: testibe habarodott (Udvarhelyszék). Rityi, ricsó (Háromszék)

• Rityolódó, rityálódó: gáncsoskodó

• Ritty: ostorcsattanás; rittyeg: csattog; rittyenteni: ostorral nagyot csattintani, pofon rittyënteni kézzel. Rittyegteti magát: táncolva egy helyben lógatja magát

• Rizámodni: ha valaki hirtelen megijed némi nem vélt okból, s mintegy borzadás futja el tagjait mondják: megrizámodott. Megrizámodtak a lovak: hirtelen megijedtek

• Rivulni: ríni. Annyit ne rivulj, te! Rióka: síró gyerek.

• Robog: zuhanva dörög. Robogós: zuhanós

• Rocskol, röcsköl vagy rücsköl: összegyűrni papiroskötést stb.; röcskölődni: gyúródni, ettől: röcsök: redő, rögecs, innen: röcskit kivenni

• Ródalni: rovólag vagdalni; így rearódalni: ráverni. Ródaló fésze.

• Rogy: gát robogója alatti mélység, p.o. a rogyban fereszteni a lovakat (Marosvásárhely)

• Rogya: ragya (Háromszék és Udvarhelyszék), rotya (Csík).

• Rogyog: ragyog

• Rokkan: összébb ereszkedik. Megrokkant a szénabugja, az asztag. Úgy elrokkantam vót: álomba merültem volt

• Rókon: rokon. Az én rókonom.

• Róllam, -ad, -a róllik (Háromszék), rióllik (Csík)

• Romázni: földbehajtót játszani kurta hegyes gyakával.

• Rongya: minden mosónemű átalában, még a ma készült fejérnemű is; rongyás: fejérnemű-áruló

• Rostika: rongy, foszladék. Rostollik, rostikázik: foszladozik.

• Rosszrügy: rossz gyerek

• Rőköl: sír, nem szipogva, hanem szünetesen bőgve. Annyit ne rőkölj!

• Rőkönyödik: rothadásosan eltorhul a fa, faedény stb.

• Röstölő vagy porzsoló: egyfülű csészécske

• Röv, rövebb: rövid, rövidebb (Csík és Udvarhelyszék havasalján).

• Ruhavásár, cérnavásár vagy leányvásár: mikor a sokadalmi napok közé vasárnap esik

• Rözsnyice malom: kézimalom, és: kásatörő malom; puszta építetlen malmot is mondanak így. – Román eredetű szó. (Udvarhelyszék)

• Rühölődni: súrlódni, fészkelődni, nyugtalanul valakin csüngeni. Még rühölődhetnél-ë?

• Sájára – lépni, dolgozni: későre, lassan.

• Sajdul: sirül alattomban. Mellém sajdula

• Salapi, salapoló: valamibe nagy sürgölődve járó, valamit megnyugvás nélkül untalan űző

• Sandalogni: halk s lassú léptekkel vagy sunnyogva menni az úton (Udvarhelyszék). Sandarolni (Háromszék)

• Sánta-arasz: előarasz

• Sántos: csengettyű vagy öntött pergő (Udvarhelyszék felvidékén).

• Sarangos: sarjangos, jövéses – fatörzs

• Sárci: vékony, sovány, mint az agár.

• Sárig vagy sárog: sárga

• Sallat vagy sollat: kényszerítve vallat, nyilatkozatra erőltet; zsarlat. Ne sollass annyit!

• Sármántyú: sármánkó

• Sarvalás: összeeresztése rézsútosan két deszka szélének. Sarvalatlan maradt.

• Sarvalt: gyalult – káposzta

• Sáspis, sáspi: áspis. Te sáspis teremtés!

• Sasulni, sassudni: elebbedni, lankadni

• Sátoros-kert: előbb tövissel, azután feljül szalmával födött, vesszőből font kert (Udvarhelyszék). Lészás kert (Marosszék)

• Savanyó: savanyú

• Savószemű: igen világos – kékszemű (Udvarhelyszék).

• Sebëgni: sebesen beszélni

• Sebëst, sebtën vagy sebtibe: sebesen

• Sejmék: ingoványos, mocsáros hely, hová nem közeledhetni veszély nélkül (Udvarhelyszék)

• Sékóra húzni: kérdőre vonni.

• Sëlét: serét, srét

• Sëmërëdik: kékül – bőr, koszosulva, élesülve lesirül.

• Sëmmilëtteképpen: semmiképen

• Sëmminébe: semmiképp – se jó (Udvarhelyszék)

• Sërdítni: megserényítni; ma bizony megserdítlek, ha még ámolyogsz.

• Serëge: seregély; seregék: seregélyek stb.

• Sërës vagy sërüs: serzett, serültes – fonal.

• Sërkeleves: zsemlekása leves

• Sërpëtël: szorgolódik, ratymat. Sërpitél, szërpëtël

• Sérszik vagy sebzik: fölsértődik, sérüdik (Háromszék). Siérszik: fáj (Hétfalu)

• Sërzik: sert kap, serülődik – cérna.

• Sétár: sajtár

• Sied v. sijed: süllyed. Siedj el! (átkozódás.) Siedjek el ebbe helybe, ha nem úgy van!

• Siffenteni: csisszenteni – lábával.

• Sifletni: elé s hátra vizslatni

• Sijanni: sírna, visítni; sianva: riadva.

• Siját v. sëjét: saját (Udvarhelyszék)

• Sijátság: erdőtlen sima föld, rónaság (Udvarhelyszék).

• Sikajos: síkos – út

• Sikitt vagy sikál: simít – tapasztáskor.

• Sikkan: csusszan

• Sikkattyú: egy kis gép az osztovátában, amelybe helyhezett csigákba a nyüstöt tartó kötelecskéket akasztják (Udvarhelyszék)

• Sikla: ló csuklója. Körme siklája: a csukló feletti két kis körme az állatnak

• Sikóttyú: az ekeágas orrát a tézsolával összefoglaló, két végén szeggel ellátott két darabka fa (Udvarhelyszék)

• Silák: gyengén pislogó tűz

• Siláp: villáncs. Silápol: villáncsol vagy csak csillámpol, csillámlik (Udvarhelyszék)

• Simojodik: simul, simulódik – hozzá. Simojogni vagy somojogni vagy sompojogni: hízelkedve járni körül

• Simulni: takarodni. Simulj innen!

• Sinkopál: sompordál, hízeleg

• Sinnyedeg, senyedeg: rüh. Megsinnyedegesedett.

• Sipitt: sipánkodik, panaszol, p.o. a sugori fukar.

• Siránk: síró – gyermek vagy öreg

• Siringëlni v. siringeni vagy siringőzni: forogni örvényzeni. Siringetni: keringetni. Siringő vagy sirittő: vízforgó keringő, örvény.

• Siringëzik vagy surungozik: surrog – el a füle mellett

• Siritt vagy seritt: sürög, forgolódik. Sirítsd, Jankó! Sirítsd azt az ekét. Úgy megsirítlek egy fával.

• Sirülködik vagy sirülközik: osonkodik, surrankodik – el, ki; innen: körülsirülködni: körülötte sürögni – simánkodva

• Sisërëg: p.o. a vasas kerék esős időben apró kövecses fövénnyel töltött úton mentében

• Sivadoz: riadoz, rippadoz

• Sivat: sivítozás. Sivol, zsibol: zsanál, cseveg. A verebek összegyűlve sivolnak vagy zsibolnak.

• Sod: kemence. Tedd a sodba: a kemence alá. Sodláb: kemenceláb. Sodódal: tűzhely oldala, hol a tűz ég. Olyan feteke, mind a sod ódala. (Közmondás)

• Sodros: pödrött, sodrottos; és: vízsodros.

• Sodrós: sodró erejű

• Sóe: sógor, sú (Csángó)

• Sohujt: sehol (Csík). Sohult (Háromszék). Suhutt (Keresztúrfiszék).

• Sójtani: ütni, sújtani. Sôjtós: súlyos ütésű

• Sokadozni: zsanálni. Ne sokadozzatok annyit, hallgassatok!

• Sokszô vagy sokszé’: sokszor (Udvarhelyszék)

• Sollani, follani: akárhogy összeforrni, rosszul forrni – törött csont vagy letört oltovány

• Solló: sarló

• Sompordi: nagy kunyorálva, sompolyogva kéregető. Addig sompordált rajtam, hogy csak odaadám.

• Sonyorog: sanyarog; sonyorú: sanyarú; sonyorán

• Soros pálinka: erős pálinka, mert csak az ilyennek van sora, azaz: a pohárban felmenő gyöngye

• Sork: sark. Sorkantyú. Sorkolat kenyér vagy sajt: sarokról kerekítve szelt darab

• Sorzik, sorodzik: gyöngyözik, a szeszes higadék.

• Sósdi: sóska. Lósósdi

• Sovájos vagy suvadós – homokoldal, iszap stb.

• Sovállik: fejlik, sovárlódik – mogyoró vagy dió a tokjából. Sováljunk diót.

• Sudítni, megsudítni: megsajdítni. Mikor valaki fejszével vagy bottal az ütést nem találja, s az kezét megrúgja, megsajdítja; ezt az udvarhelyszéki így mondja: megsudítja, a háromszéki: megsújtja.

• Súgó: hol az egy bizonyos távolságig mélyebb s lassabban folyó víz oly helyre ér, hol a kövek szinte kitűnnek a fenékről s átgázolhatni lábbal; vízzuhatag, vízsekély. Menj keresztül a súgón.

• Suharc: sovány, halmokon levő megkórósult parlag; aszú roncsolékos puszta erdei hely

• Suhogó vagy súgó: jelent kopasz vagy elkülönített dolgot. Tiszta csupa suhogó vízzel él; súgó vagy suhogó szalma– vagy kóréval = kóróval tartja a marhát.

• Suhoncár: karcsú, magas termetű ifjú (Udvarhelyszék).

• Súj: süly. A súj egyen meg!

• Sújlik: súlylik = nehezedik.

• Sullódik: súrlódik. Hezza sullódott.

• Sunyni: magát meghúzni, lelapulni. A nyúl megsunyta magát.

• Sunyász: alattomos, sunyi. Sunnyaszkodni

• Supákolni: páholni

• Supál: megver, megkefél. Supátol

• Suppogató: cséplő

• Surdé vagy surgyé: derékalj helyett használt szalmazsák; dusza (Udvarhelyszék) ,.

• Surintani: sikkasztani. Egy forintom vót, s azt is elsurintotta.

• Surran-furran: illan-villan hókusz-pókusz módra

• Suttanni: suhanni, sudámlani. Meg se suttant a csizmája, úgy ment át a hídon.

• Sutu: kemence alja. Bújj bé a sutuba vagy sutba (Homoród vidéke). Háromszéken: a pest alá. Udvarhelyszéken: a góc alá

• Suvadj meg: gebedj, dögölj meg. Suvadjon: egymásra menjen; pl. hadd suvadjon az a munka.

• Suválni: diót zöld héjából kibontani (Homoród vidéke).

• Suvasztani: sújtani – főbe

• Süfüte: sok készülődés, kefélődés. Süfütölni v. sifitelni: súrolni, kefélni, cseszegni

• Süllen, megsüllen: a tűzhöz visszatett megkevert puliszka. Süllenteni: szelet ereszteni – hang nélkül. Deák südő süllentő (gúnymondat a tanulókra). Süllög: süledez, p.o. a víz, mikor a forrás előtt némi sírás-forma hangot ad az üstben

• Sürülködik: férkezik (Csík)

• Sütkölödni vagy sütkörészni: sütni untalan.

• Sütkörélni: verőfényen süttetni magát.

• Süsüte: süsögés = susogás

• Szacskálni vagy szakicsálni: szétaprálni. Szacskába váglak!

• Szád: nyilat, p.o. fazék, barlang, hiju, kemence száda.

• Szádokfa: hársfa, melynek héjából tavasszal kürtöt csinálnak.

• Sza, sze, p.o.: fusssza, teddsze. Szag, szeg: fussszag, ritkábban.

• Szaggatni: halálozáskor harangozni külön-külön a harangokkal

• Szaj: vékony jég, első fagy a vízen. Szajlik: heged a fagyni kezdő víz. Bészajzik: béjegedzik vékonyan

• Szájbeli ökörnek mondják sok helyen a hojszást.

• Szájkó: szájas, tátott szájú

• Szaka: kerék falából, abroncsrovásból kitört darabka. Szakát vetett kerék vagy abroncs Szakája lett a disznónak – az ínye szélén, ajakán

• Szakadat: szünet, p.o. nincs szakadatja. Szünetszakadatlan itt regnál rajtam ez a gyermek.

• Szakadék: legkarcsúbb hosszú darázsfaj. Megmarta a szakadék.

• Szakadkozik: fáradság vagy betegeskedés által elgyengül, fogyogat

• Szakáj vagy szaka: rovaték az abroncson. Vágj szakát neki.

• Szálka: elvékonyult. Be szálka tested van. Ugyan szálka ember.

• Szalvalni: szalulni, hornyolni.

• Szállalódik: késlelődve – dolgozik

• Szánasság: szánnal való járás, kereskedés, mint: szekeresség. Elment szánasságra. (Udvarhelyszék felv.)

• Szárika: babó, suba

• Szármálódik: származik. Nem rég szármálódott falunkba, mondják az újonnan települtről (Udvarhelyszék)

• Szëdëtt-vëdëtt: rendetlenül szerzett. Szëdë: áruszedő – nyerészkedés végett. Rongyszedő

• Szëgëje: zugoly, kis kamara

• Szëget: sziget, vízkanyarodásnál vagy határszélnél való térszeglet.

• Szëgrejáró: kikapó, kicsapongó. A gazda szegrejárócska: korhely. Az asszony szegrejáró vagy jó táncú: férjén kívül más ember fián is kapó

• Szejke: nehéz italú, büdös forrásvíz. Szejkes – hely vagy víz: salétromos, timsós forrás

• Szëkëtlő-szëm: p. o. egy szëkëtlő-szemet sem hagyott

• Székláb: lúgzóláb, lúgzócseber kecskéje

• Széjës vagy széjjes: széles. Széjjehosszatjába: széle mentire végig.

• Szeléndök vagy szöléndök: szilindek (U.)

• Szellengél: lebeg.

• Szellëdik: szellőződik

• Szëmëcsëlni: szemet ellegetni – malac; és ember is a főtt bab-, borsó- stb. szemeket

• Szëmërcsegës: szemercses; szemergős-szemlekëss: fövényszemekkel eltelt, bérakott tárgy, ú.m. fénkő, fövenykő, többnemű ércanyakő

• Szëmërcsél: szemerkél, szemenként szedeget vagy válogatva eszik (Háromszék). Szömörkél (Udvarhelyszék)

• Szëmërëgni: buzogni – felgyöngyözve, pl. borvíz vagy szejke.

• Szëmërike vagy szëmërkefenyő: borsfenyő. Szëmërketúró: fenyőmagos túró

• Szemet: szemét. Szemet ember

• Szëmléltire: mintha szemlélné. Szemléltire közeledett hezza: mintha ismerné

• Szëmók: nagyszemű, fekete szemhéjú. Szëmők: szarvasmarha neve

• Szémuncia: elment minden szémunciástól = úgy elment, hogy egy magva sem maradott (Udvarhelyszék). (Román származású szó.) Szelemunca (Háromszék)

• Szén vagy szény: szín. Halálszényt vátott. (Udvarhelyszék)

• Szén-szapora fonás: a falusi leányoknál így menyen végbe: ha egy házba összegyűlve több fonóleány van, kivesznek a tűzből egy izzó tüzet [: szenet] s teszik a tűz elejibe. Elkezdi a legidősebb leány, nyújt egyet, s rendre mindegyik; ezután esmét az idősb kettőt, s rendre mindegyik, s így tovább hármat, négyet stb., s amelyik leány nyújtása alatt az izzó szén elhalt, annak büntetésül a szeretejét ki kell kiáltani, a kisebbeknek pedig a szék alatt átalbúni.

• Szënëtálni, esszeszenetálni: tukmálni

• Szënteni mëgszënteni: megsejteni. – Mëgszëntettem: megsejtettem a dolog titkát. Megszentelte a tolvaj, hogy nyomozódni kezdtek utána

• Szépögetni: pl. sertést megszépögetni – meghizlalni (Udvarhelyszék).

• Szép szërént vagy jó szërént: szép szerével

• Szëplet: matat portékák közt, zeklet, szeleskedik.

• Szërëtën-széjjel vagy szertéden-szerte: szerteszét (Háromszék). Szërëtőnszéjjel (Udvarhelyszék). Szërtibe: szanaszét

• Szëribe futó: bika alá való (Udvarhelyszék).

• Szërit téve: szerit ejtve

• Szërnyű: szörnyű.

• Szëszëlődik: gerjedez

• Szëszpëtëlni vagy szëpëtëlni vagy szëszpëtëlődni: rakosgatni – motyókat, nagy készülődéssel tenni valamit

• Szëtëm vagy udvarhelyszékiesen szötöm: morzsa, szemer. Egy szëtëmnyi sár, por

• Szídd ki az arrodot: fúdd ki

• Szigonyos: szikányos, záklás szélű – kenyér, mely bele és feneke között nyomult, tippant vagy szalonnásan sült

• Szík: szék, pl. tojás szíkja; a káposzta szíkját inkább cikának nevezik, az oldalcikákat cirának híjják

• Szilakolni: aprálni – szét szilakba vagdalni; szilánkodik vagy szilánkozik: aprul, vékonyul – el. Sziláncsolni vagy szilángolni: szétfosztani szilokba

• Szilánkos: szíjas – fa

• Szilányodni: vékonyodni. silányodni

• Szilimány, szilimák: szikár, hitvány, vékony; élhetetlen.

• Szilony: hasogatott apró porongy vessző, mivel az abroncsot összekötik (Udvarhelyszék)

• Szimirkál: matat, keresgél, pl. a tyúk a szemétdombon.

• Szimmantani: bűzölinteni. Egyet rajta szimmantott. Szimmantom, hát olyan büdös hogy –

• Színalj vagy szín: kocsiszín, fészer, árnyék, árnyékalja.

• Szinkóci: ibolya

• Szinreg, szintég: szinte

• Színül: színleg, ürügyösen – tenni; és: színire (szényire vagy szénire) nem fonákul ölteni

• Színültig, szinyártig: színig tele – tölteni (Udvarhelyszék).

• Szíp: szív, mar. A ganár – hím lúd – megszíp.

• Szipirtyó: elaggott vén. szipa (Udvarhelyszék)

• Sziringozik: preckelődik, parisztozik – víz, lezuhanáskor.

• Szirkotálni: bizgetni, bolygatni – tüzet

• Sziváj, szikáj: szívós, ragadós

• Szivalkodik: szikkad, keményülni kezd – a sár

• Szódara, szófia beszéd: találmány, költött, gyártott hírbeszéd.

• Szodé: mohón evő, kapzsi, kapdáncsi. Ugyan nagy szodésággal vagy el. Ne egyél oly szodén vagy szodé módra. Szodéskodik fejérnép körül

• Szokatlankodik: tapasztalatlankodik, féretlenkedik, vadaskodik.

• Szokotál: számít. Felszokotálom mennyi kell érte.

• Szomoján: panaszhangon, szomorán

• Szonnyadni: konnyadni – fű szárazságkor

• Szonnyulni, szonnyú: szomjulni, szomjú. Szonnyan vótam egész nap.

• Szopacsol: szopogál.

• Szorogni: vmivel sietni.

• Szorong: szorítófa (Udvarhelyszék)

• Szortyos: szipókás, szipogó, taknyos

• Szöm: szem. Mind egy szömlő-szömig v. szömötlő-szőmig megöszi a cserösnyét. Szömtő’ szömbe: szemtől szembe (Keresztúrfiszék).

• Szömérem-szó: szemérmet sértő szó (Udvarhelyszék)

• Szőnye: hamuszín szőrű bárány, mely sem fekete, sem fehér.

• Szőrös füge: egres, köszméte

• Szörre-szörre: felváltólag (Udvarhelyszék).

• Szöszpök: a fonó asszonyok, hogy nyálok gyűljön, egy kevés összecsombolyított szőrszálat a szájokban csombolygatnak.

• Szulák: fű neve, és: fulánk. A méh a kezembe eresz tette a szulákját

• Szúlfű: fű, mellyel sötétvöröset festenek

• Szunyál: szunnyákol. Szunyi: aluszékony, szunyáta, szunyita.

• Szupojkó vagy szupujkó: tojásdadon hegyesülő, karcsúan elvékonyuló. Szupujkó betűköt vet.

• Szuráta: leány-ját vagy drusza (Uszéken ritkán)

• Szuszma szuszmota, szuszimuszi: aluszékony munka, mely közben a munkás, mint álom közben: szuszmotol, szuszmotolódik. Ne szuszmotálj!

• Szöszmet vagy szöszmöte: giz-gaz fonal vagy szöszhulladék. Szöszmötölődik: álmosan alig kél fel, alig halad dolgával

• Szőtemény: szövet, kelme

• Szőttes: szőttnemű, háziszőtt. Szövül: szövődik – le (Hétfalu).

• Szürkönyet vagy alkonyat: szürkület

• Szürmölni: szürcsölni

• Szürönkél: vékonyan csorog, csoronkál, csoronkázik, vékonyan szűröget

• Szürü: szérű

• Szüszögni: szivárkozni szüszörgő hanggal

• Szűvell: szeret. Sohasem tudám azt az embert szűvelleni. Szűvesztés: bátortalankodás; ellenében: szűnyerés

• Tacskó: poronty, kölyök

• Tácsó, tátombák: tátottszájú, együgyű. Tácsog: szájtátva bámészkodik, ámolyog

• Tagbaszakadt: teljes idomos termetű.

• Táhát: tehát (Udvarhelyszék)

• Tajak, tajk: hitvány, tatar, tojmák, elromlott, elitult-fitult. Megtajkolni, megtatarozni: valamitek hiányait kiigazítni. Eltajkult a kézmű-eszköz. Ne fogd azt a lapátot olyan tajk módra!

• Tajdok: hitvány, tatar

• Tákos: ták-ember, haszontalan, erélytelen – a tákról véve, mely jelent csizma- vagy bocskortalpbélést, szakadt bőrdarabot. Nem leszek senki tákja. Tákszer: tatar portéka

• Takulni: takarodni – el, szem elől; innen: takulj!: lódulj, takarodj!

• Talabor: kis vállú-forma fa, melyet kerékkötő lánc helyett lejtőkön a kerék fala alá helyeznek, hogy megkíméljék azt a koráni elvásástól

• Tálas: pohárszék, edénytartó

• Támbálódik, támbáskodik: kapaszkodik, hogy felálljon, nagy nehezen tesz valamit. Feltámbáskodott a beteg.

• Tamplom, taplom, teplom, támpolony: templom. Menyek a támpolomba. (Udvarhelyszék, Hétfalu)

• Tanál: pászol. Jól tanál neki. Jól egybetanálnak. Jelenti ezt is: megtörténhetik: el tanálja veszteni

• Tanól: tanul. Tanóló gyermek.

• Tanórkapu: vetéskapu a falvak végén; mondják porgolác-kapunak is

• Tantalogni, tantogni: mélázva, bandalogva járkálni. Tantali: mélázva magát-felejtő

• Tanyitt: tanít

• Tapota: elé s hátra járás-kelés – házban. Tapotálni

• Tapsifüles: így nevezik némelyek a nyúlat Csíkban.

• Tarack: vassalak (Terockó)

• Tasé: taraj. Kakastaré

• Tarhudt: torhadt – széna.

• Tariskó: kis tarisnya

• Tartozatlanul: tartózkodás nélkül. Ha megharagítasz, tartozatlanul agyonütlek!

• Táss: társ

• Tataló: teljes ügyefogyott

• Tatar ember: akinek kezén minden elromlik, vagy aki ferde bánású, rossz erkölcsű. Tatar szerszám: rossz eszköz

• Tátó, tátondi: tátogó, gyáva, tálé, tácsó.

• Tavaszfélt: tavasz táján

• Távó’ról: távolról (Udvarhelyszék)

• Té: tej; tékút: tejkút; vertté: vert tej.

• Téboju: tébolygó, tébolyodott

• Tehen: tehén.

• Tejesleg: teljességgel

• Tekerës: tekervényes – beszédű, lelkű. Tekercs-facsaros

• Tekervény: madár neme (Udvarhelyszék és Háromszék)

• Teli: teletölt. Teli van suvadt magyaróval: büszke semmire (Közmondás). Telenesteli: csordultig

• Tëllëget: teddegél, s így: ellegel, velleget

• Téltúl: imígy-amúgy, imitt-amott. Téltúlozni: téltúl tenni – imígy-amúgy

• Temhetetlen: teméntelen. Temhetetlen sok marhája van.

• Tëmlec: tömlöc (Háromszék). Tömlec (Udvarhelyszék)

• Temonda: költött hír, hazugságnak elébbadása s elébbadója; innen: temondálni. Temondafészek: pletyka

• Tëmpe, tërpe: törpe.

• Tempó, timpó: fogás.

• Ténfërëg: féntereg

• Teped: valamibe beléragad, belémarad, tapad

• Tëpëg: úgy mozog, hogy a dolgának nincs láttatja. Tipëg-topog, mind a tojó réce.

• Tëpëlák: ügyetlen, rossznövésű, és: kapcabocskor. Látszik, hogy tavaszodik met az úton elhánták a tepelákot.

• Tëpëlődni: forgódni

• Tepesz: tapasz. Annyi a virág ezen a fán, mind a tepesz. (Udvarhelyszék)

• Tepe-tupa: ügyetlen járású

• Tepsedni: tespedni, szétnyúlni. Tepsen: úgy eltepsent, mind a béka

• Tëpzëlődik: ugyan tepzelődik = szorgosan rakja magára öltönyeit

• Térdëpël, térdépël vagy térgyëpël: térdel.

• Tëréfa: tréfa (Keresztúrfiszék)

• Tereperél, tereturál: értelem nélkül mindent összebeszél.

• Terittëzik: terjegeti magát; innen: leterittëzik: földre heveredik.

• Térönget: téreget (Keresztúrfiszék).

• Térül-férül: térül-fordul

• Testkötése: testalkat; innen: jó kötésű teste vagyon. Jó kötésű marha

• Tetén: agyba – ütni. Ma tetén sújtlak.

• Tetéz véka, Tetéz = tetézett vékát kapnak a cséplők.

• Tetős-teteje: éppen a tetős-tetejibe állott.

• Tibëjëdik vagy tébojodik, tibëjëg: bódul – tyúk stb.

• Tidó: mécses egy száraz vékony meggyújtott nyírfából vagy pozdorjából (Erdővidéke)

• Tilibógyi: ügyetlen, féleszű.

• Timény: tömjén

• Tincsëlni: tincsként szedegetni; kendert tincselni (Háromszék). Tincselődni: sanyarán dolgozni (Udvarhelyszék)

• Tincs-főd: kis hasáb föld.

• Tinó-binó: apró marha.

• Tinótorty: gomba neme

• Tiponyó, tipos, tippadt: tippanós, tésztádad, pl. a kenyér, ha nincs tökéletesen megsülve s kevéssé ragadósan, csirizesen marad; mondják a sárról is. Tiponyodik: tésztásul

• Tiria: terjék, mákony. A gyermek, ha nem alszik, adj neki tiriát!

• Tó: tova. Állj tó menj tó. (Torockó)

• Tojadék: vízturadék, zákány csomag. Tojni: tolni, taszítni.

• Tollázni, megtollászni: megtépni, megverni

• Tolló: tarló; tollózni: tarlózni, böngészni.

• Tongyó, tonyhó: tunya, rest, hanyag fejérnép

• Tonya: kis kövér fejérnép, és: tócsa, állóvíz (Erdővidéke).

• Topicskál v. tapicskál – sárban vagy szárazon is

• Topol, topocol: tapos, potyol.

• Topócsos vagy topótyos: tapadozott

• Topp: egy toppot sem menyek = egy tapodtat sem.

• Torbékol, toborékol: bugyborékol – pipe a vízben

• Torha, torhonyó vagy torhány: torhadt; torhány ember: tunya. Torha fa: lágy anyagú

• Tornánc: tornác (Udvarhelyszék)

• Torty: buggyanós része a bőre szabott ruhának; tortyos nadrág. Eltortyosodott: elhagyta, elhanyagolta magát. Tortyan: buggyan – vízbe göbbögtetett vászon. Tortyollik: bugyoglik; tortyong: tátong – örvény. Tirtyeg-tortyog, mint a vén ember; torty ember

• Tótlant: pléhből való bolti kolomp a marhák nyakán (Udvarhelyszék).

• Tótrépa: árticsóka, csicsókarépa (Marosszék)

• Tovonnat, tovonnét: tova onnét. Tova: mintegy, körülbelül. Tova húsz-huszonötöt kapott a fenekire.

• Többég: többé

• Többesleg: ami nincs egyesleg

• Tőbbünnet, többüve, többünt: több helyről, több helyre, több helyt

• Tőcsek vagy tökencs: törpe, csökevész – ember.

• Töcsköl: döböcsköl

• Tőérő: tűnyi értékű pl. egy tőérőt se lopott.

• Tőked: akad, fúródik – hegyével belé; innen: tőkeszt; tőkedez. Belétőkedni: kötölődni vkibe

• Töksi: tökfilkó, buksi

• Tőleg: tövinél fogva alaposan

• Tömés: folyóvíz által a partjain álló élőfák gyökerei közé gyúródott ágbogak alatti mélység. A tömésben lakik a hal.

• Tőmből vagy dömböl v. dömzsöl: töm, gyúr

• Töngör: tenger (Udvarhelyszék)

• Töngörög: höngörög, gurul (Udvarhelyszék).

• Töngöj: tengely (Udvarhelyszék)

• Töp: köp. Letöpte

• Töpöri: összeszáradt testű.

• Töpröndi: töprenkedő

• Törmelék: gabonaroncsalék, törek

• Törmölni: morzsolni, eddegélni. Törmölék: úti pogácsa.

• Törnyős: túros fejű, és: semmirekellő

• Törzselék: izék, száraz aprólék (l. törmelék).

• Tősleg vagy tövesleg: tövestül, tövével.

• Tösténtësën: a tösténtnek legrögtönibb értelme

• Tősül vagy tősön: tövével együtt; tős-tőből; merő tövestől, egész töviből

• Tőt-múlt: pl. azóta, bizonyos időköz után a tárgy elhallgatott, bizonyos ideig nem lendült. Azóta tőt-múlt az idő, s egyszer aztán –

• Tőzölni: tűdzelni.

• Töveszteni: tövéből kifeszítni.

• Tővös: répa (Homoród vidéke).

• Trókis: pereszlen.

• Tudnivalóst: tudnivalóképpen.

• Tujántúl: túlján vagy kelletin feljül (Usz,)

• Tulu: tollú. Tolv nem jár, hanem jár tolvat, tolvas, eltolvasodott. Tolvat fosztottam: tollút téptem

• Tunya neki: kitelik tőle vagy könnyű neki, számba sem veszi, nem is alítja. Tunya a nagygazdának nagy asztagot rakni.

• Túrzik vagy túrosodik – a seb. Megtúrosodott a ló háta, mert talám sokan ülték, s a közmondás szerint: közös lónak túros a háta.

• Tusakolni vagy tusolni – fegyvertussal, tuskolni

• Tusz: zuvat, vita, és: hasonmása valaminek. Tusszát fizetem; visszatuszolom. Tuszolni: zuvatolni, tudakozódni pletykálni. Mondják még: tusszogatni. Mind azt tusszogatják, hogy –

• Tügyes: a fejsze és hasítószeg éliről mondják mikor hirtelen összeköszörülik vagy faragják, s emiatt az élin feljül mintegy martja marad – mondják a tű éliről is (Udvarhelyszék)

• Tündörögni: villogni

• Tűr mellé!: amely ökör nem tűri, hogy a szarvát megfogják, hanem önkényt a járom mellé áll, annak szokták mondani, mikor be akarják fogni; átvitt értelemben a háborgó házasoknak is (Udvarhelyszék)

• Tűs: tövis, tüske (Torockó).

• Tüszej: tűzhely (Udvarhelyszék)

• Ucsu: ocsú, gabona alja

• Ucsuodik: ocsúdik

• Uddég: úgy de. Uddég hát az igaz?

• Udor, odor: csűrben búza- és takarmánytartó hely földtől fel a koszorúfáig. Ha istálló van a csűr alatt, az afeletti fedélüreg neve: pajta-féle

• Ugri: fürge kis ember.

• Ugyancsak?: úgy van-é hát?

• Ugyanvalóst: ugyan valójában, még inkább; pl. ha valaki, ő ugyanvalóst kitett magáért.

• Ungat: érthetetlenül nyünnyög magában, s nem felel tisztán a kérdésre (Udvarhelyszék)

• Unnyan, olyan; innyen. ilyen (Torockó).

• Unszolkodik: kénytelenkedik

• Unszolog vagy unszorog: kénszereg

• Urusság: orvosság. Urusember: orvos. Marhaurusos, dühüurusos

• Usdi!: osonj, fuss!

• Utaján, legutaján: utol, legutol.

• Utcabütü: utcavég

• Útkelő: az a hely, melyre út nyílik. Nagyút-átalkelőbe: azon földek lábján, melyeket az országút derékba metsz

• Útcsat: útcsap; pl. az a fogadó éppen útcsatjába esik (Homoród vidéke).

• Utcaszöribe: házsorba az utcán végig

• Utókelet: utóáru, vásár utolja.

• Utószëdet: utóján szedett gyümölcs

• Utózni: utoljára hagyni – ütést vagy vitelt a kártyában

• Út válamatja: válaszút torkolatja; az a tájék, hol az út elágaz

• Uzsokál, uzsukál: kéreget, az embernek nyakán van = regnál – cigány alamizsnáért, gyermek a szülőinél valamiért alkalmatlankodik. Annyit ne uzsukálj! Rajtam ne regnálj!

• Üdő: jelent esztendőt is, mint: ezelőtt két üdővel. Az üdőn: az idén = ebben az évben

• Ülemér: megült méreg állatok tőgye dagadásában. Üleméres juh

• Üvecs: kétéves fekete bárány (Csík). Kirlán (Háromszék)

• Űz: bűz, illat. Űzölni, megűzölni: virágot megszagolni. Űzöldsze meg! Jó űzű a rózsa.

• Űzi az eszit: fitogtatja, ügyetlenkedik

• Vackondozni vagy vickándozni; így is: vackondani, vickándani

• Vacogni: p.o. a tyúkok, ha róka vagy görény zaklatja, és mikor a gyermeket vki csiklandva kacagtatja, olykor így intik: Ne vacogtasd azt a gyermeket.

• Vacskolni vagy vacskotolni: összenyomodni, pocsolni a leves gyümölcsöt

• Vadaskodik: szokatlankodik

• Vadka: haszontalan maradék a pálinkanagyoláskor

• Vadolni: utána járni. Ezt a leányt nemigen vadolják a legények. (Udvarhelyszék)

• Vaëgy, vajegy: vagy-egy, nehány; vaj egyszer: néha. Ne részegeskedj örökké, vajegyszer a víz ës megjárna. Vajhogy: akárhogy; vajmint: akármint

• Vajnok, vojnok: vakszeme embernek. Dörzsöld meg itt a vajnokomot.

• Vakhoncsok: vakondok, és: vakondok túrása

• Vakisa: fekete szemkörű fejér juh; innen mondják vakisa-szeműnek a kecske, bika, ökör, tehen, sőt nagy feketeszemű, szemöldökű, de fejérbőrű embert is. Szemők

• Vakjos: rövidlátó, vaksi. Vaksipila: ügyetlen, ki jó szemmel is rosszul lát

• Vállaközös: széles vállú, vállas. Vállfokon: vállahegyén, válltőn – ütni. Vállintani: vállat vonítani, és: vállal emelinteni.

• Vánszori: beteges

• Vanyalittani: hirtelen készítni valamit, pl. ha egy szegényebb gazda némi dibdáb kertelést készített, mondják: vanyalított. Így a gazdasszonyok is mondják: egy küs vacsorát vanyalittok. (Udvarhelyszék).

• Vanyiga: gyáva, gyenge, mint a venyige

• Vápakotyás vagy vápahupás: hol dombos, hol gödrös változatosságú – helyek. Hápahopás is.

• Varizsálni, harizsálni, habargatni: tüzet szénszítóval megvájdozni, hogy jobban égjen; elhabargatni

• Vasaló: téglázó vas; szabók téglázó vasa

• Vaska, vaskó, vaska-kés: nyeletlen kés. Pëndi kés is.

• Vasmag vagy vasmat vagy vasmati: erős, köpcös. – Vaskár is.

• Vasszar: vas-salak

• Vasszër: vasnemű

• Vaszok: jelenti az állatok tanyáját fekvő-, búvóhelyét, kutyák hálóhelyét (vaszkot vájt: ásott magának a szalma tövibe), a puskavessző helyét, a hídlásgerenda odrát (fánc), mibe a hídlásfák végei belefeküsznek; szekérben lajtorja-áll fekvése helyét a párnafán; valamely szerelmes vagy gonosztevő tartózkodási vagy mulatóhelyét, szállását; innen: vaszkába siet, belétalál (illik) a vaszkába, jól találja vaszkán magát. A nyulat vaszkán lőni. Vaszkolni: vaszkán igazítani – sertés

• Vaszora: tehénnek nemi része

• Vátahota: zuvat, szófia beszéd; és: kétes, bizonytalan. Vátahota dolog: kétséges eredményű

• Vátig vagy váltig: alkalmasint, jórészt, csaknem, szintén. Vátig olyan: nem éppen, de kevés híján akkora és olyan valami (Udvarhelyszék).

• Vát: vált és: hajlékony, pl. jól vát a hangja; nem vát a hangja: félhangon énekel; ësszevátnak: egy hangon énekelnek – és: összebeszélnek, egy húron pendülnek

• Vátott: színehagyott, elszigorodott. Milyen vátott vagy!

• Vé, vém, véd: vevé, vevém, vevéd; vők: vevők, vétëk: vevétek, Így: té, tém, téd, tők, tétëk, ték: tevém, tevéd, tevé, tevők stb. Ténk: tevénk stb.

• Végësleg: vég-számra. Végeszakadatlan: pl. mind tart végeszakadatlan, azaz: soha nem szakad vége. Végeszakadtával vagy végeszakadtán: végeztén

• Végrejárás: nyomozás. A végirejárás végrejutás.

• Vëgyëskëdik: közlekedik, társalkodik – hozzá nem valókkal.

• Vekkedëz: félve tart valamitől; erősen vágyik vmely birtok után.

• Vekkenni: úgy leesett, hogy ugyan megvekkent

• Vencsën vagy vencserlő: malomkerék módjára forduló, fonáltekerő kisded gép

• Vendégláb: lábpótló. Vendégségfia, torfia: nyalánkságul hozott édfalat

• Venike: venyige

• Véra: gyulladás a szarvasmarha és juh valamely tagján (Udvarhelyszék).

• Verittëzik: verejtezik, verítékezik

• Verté: vert tej, vajavett savanyú tej.

• Veselkëdni, vesejkedni: erőlködni

• Vesd el magad: nosza szaladj, iramodj! Úgy fuss, mind az elvetett karika.

• Vesdi, vess vagy vers: verseny; pl. vesdit, vesdibe vagy verset futni valakivel.

• Vessëgetés: hessegetés. Érti a lúd a vessegetést. (Közmondás)

• Vész: romba fekvő erdő, ciheres-bozótos hely; innen: vészfa v. feküfa; így: málnavész

• Veszelés: csapógátkötés apró vesszők- s cövekekből vagy valamely birtok megvédéséül a folyó mosása ellen

• Vesződi: türetlenkedő

• Vesztég vagy veszteg. Ülj vesztég. (Udvarhelyszék)

• Vesztig, vesztire erőlködni; vesztin vagy veszőbe indul, jár. Vesztibe kerestük: mintha elveszett volna

• Vetekëdés: elvetekedett – a seb; elvetemült – ember; elháromlott – marha, portéka

• Vétni: téveszteni, felejteni, Véti a tréfát: nem fogja a tréfálózás

• Vetődségës: hányt-vetett sorsú, hányódó-vetődő.

• Vëtt-ár: vét-ár; pl. vett-árán adni

• Viccsan: marjul, csikkan

• Viggatni: kedvre éleszteni fel, pl. játékra viggatni valakit.

• Vigyitt, vegyitt: társolog, együtt mulat (férfi és nő). Nem akarok veled vigyítni. Vigyül: vegyül (Csík)

• Vihorogni, vihogni: nevetőleg agyarogni, virrogni

• Vikota: szóvita (Homoród vidéke). Ne vikotálódjatok. Nem kell olyan nagy vikotát csinálni abból a dologból! A házasfelek egymással vikotálnak.

• Világló: égő mécs, forgács gyertya; ha valamit keresnek, szét- v. kinéznek, pozdorját: világlót gyújtnak.

• Villáncs: éji őrtűz; gyenge tűz; villáncsol a tűz- vagy gyertyavilág: fel-fellobban

• Villöget (Udvarhelyszék), villëget (Háromszék): viddegel.

• Vin: vén; vinyebb: vénebb (Aranyosszék)

• Virgat: gyermeket ríkat, boszont. Miét virgatád meg?

• Virgó: két fél közti peres hely, melyet mindkét fél magáénak tart (Udvarhelyszék)

• Virhuszik: bőszül. Virran: bösszen reá. A sertés – mikor a kést érezte – nagyot virrant.

• Virics: pálinka tisztáláskor az üst fenekén való maradék; úgy március vége felé furdalás által kifacsart édes leve a nyírfának

• Virikkëlni: virrasztani. Fennvirikkelni – éjjel

• Virjad vagy virnyad: virrad

• Virnyó vagy viskó: hurubánál s kalibánál valamivel előbb való, s közönséges lakóhelynél csekélyebb házikó (Udvarhelyszék)

• Virrogás: viszongás, zajos élbeállás.

• Viszkolódik vagy vaszkolódik: fészkelődik

• Viszkota: szeméthely, elhevert szemét; így: vaszkota, ugyanaz értelmű

• Visszáros: visszás, tekeres, facsaros, pl. visszáros fa, mely nehezen és nem egyenesen hasad (Udvarhelyszék)

• Visszálni: újra eljártatni – beretvával. Visszánoz: viszonoz.

• Visztér: elsilányult képű

• Vityálódni, vikotálni: élces szóváltásokba vegyülni, kötölődve vitázni; legénkedni. Ne vityálódj velem.

• Vonittóra, vonittósan: nem bogra, hanem egy vonittással oldhatólag – kötni.

• Vos: vas; vosol: vasal (Aranyosszék).

• Vőfé: vőfély

• Vüselni: viselni (Udvarhelyszék)

• Zabtócs: vízzel megforrasztott zabliszt, miből a kiszi készül (Udvarhelyszék)

• Záhol: űz, kerget; elzáholta a farkas a juhnyájat.

• Zajlik: jeged, fagyni kezd a víz

• Zakota: sok mindenféle rendetlenül összehányt bútor egy háznál. Zakatolni: a bútorokat s más eszközöket hányás-vetéssel döntögetve zajt, zörejt csinálni. A kamara teli van zakotával. Innen: zakota ember: ki mindig láb alatt van

• Zakotás: hszéki nagyon használt nyári étel, disznóhússal főzve, sok saláta, tárkony, petrezselem, hagymaszár, és kevés csomborddal, tojással és tejföllel feleresztve

• Zándori, zándor ember: minden semmiségért ingerkedő, civódó, háborgó. Zándorodik: haragra lobban, mordul. Esszezándorodtak: összevesztek. Zándorog: háborog, veszekedik

• Zángor: mészárszék (Hétfalu)

• Zavara: kertcsinálásra használt nagy hasábfák (Udvarhelyszék).

• Zelletség vagy zelhetség: nemzetség, atyafiság, hozzátartozók.

• Zene-zuna, zenge-zuga: zaj, szózaj. Zengezungástól: minden portékástól

• Zërëg: zörög. Mëgzërgetëm a csontodat.

• Zig-zug vagy zege-zuga: szik-szák, és: sok hányódó portéka, szakszina

• Zinár: romlott erkölcsű, rossz ember. A gonoszság legfőbb értékét fejezik ki pedig Udvarhelyszéken, midőn vkinek ezt mondák: átalhalál! a rosszban megátalkodott, más embert mintegy átszegző, gyilkoló szemmel néző, s ördögi gyűlölettel tekintő. (E különös alkotású mellékszó igazi értelmét csak most ismervén meg, nem éppen a maga helyére, ide szúrtam be.)

• Zivar: zivatar (Udvarhelyszék)

• Zoána, zuána, zuhána, ziána: a faggyáért, zsírjáért kifőzött kövér kecskének megmaradott húsrésze. Zuhánás hús. Mënyëk a ziánára: kifőző helyre

• Zúgat: rebesget – hírt. Erőssen zúgatják, hogy stb.

• Zuhota: hurutás, náthahurut

• Zunnog: zsibongva dong – a méhek háborgatójuk körül, a kézből elhajtott hengergő lapos kő, vagy ostorhegybe – csapóra – kötve elhajtott kő

• Zuvol, zuvatol: pletykál, szót hajt, zúgat hírt. Zuvat: utcahír, pletyka

• Zurbolni, zurubolni, zuburolni: zavarni, gübülni – vizet.

• Zúzolni: összehúrolni, finyelni; innen: összezúzolódik

• Zökken, zokkan: megrokkan, vagy rokul: lejjebb száll, mégpedig esve. Zökötés: zökögős – út

• Zöld külü: harkály neme.

• Zürmöl: szelesen havaz

• Zsúba vagy píp: szárnyasok nyelvbaja.

• Zsábojogni: nyavalyogni

• Zsámba: sánta; zsámbikál: sántál; zsámbás vagy csámpás: beteges; zsámbálódik: nyugtalankodik – fájdalom közt

• Zsanál: sok ember, főleg nők, gyermekek összegyűlve s egymás szavára sem ügyelve, zajongva csevegnek, beszélnek

• Zséje: három-négy darab deszkából vagy tutajgerendából készült híd

• Zsejp: hant, homp; innen: zsejpëlni: hantolni, hompolni (Hétfalu).

• Zsëréb vagy pászma a felmatollált fonalban: 20 ige, minden ige 3 szál, tehát egy zseréb fonál 60 szál

• Zsibog, zsibëg, zsibejëg: sajog – az ütés helye, fájós seb.

• Zsillamat: zsírféle (Háromszék)

• Zsitár: határpásztor (Keresztúrfiszék)

• Zsömök vagy zomok vagy zsëmëk: zömök

• Zsúpol: a kévékből csak félig csépeli ki a szemet.